"Rupert Clum" miatt írok forgatókönyvet... vagyis persze élő változata miatt. Számomra ismeretlen színész, akiről semmit sem tudtam (ez persze szégyen), de egy véletlenül elkapott interjúrészletén napokig rágódtam: amit mondott, és ahogy mondta sehogy sem akart kimenni a fejemből. Aztán eltelt egy kis idő... Egy új szerep miatt újból a hullámok tetejére került, és történetei ismét eljutottak hozzám.

Figyeltem és hallgattam, és elkezdett összeállni az én történetem is. Ahogy formálódott, úgy jött a kérdés: mi legyen ezzel a .... Mivel is?! Ha el akarom mondani, akkor formát kell választanom, és a forma meg fogja változtatni a történetet magát is.

Semmi sem korlátozott a választásban, sem ismeret, sem félelem. Azért választottam a forgatókönyvet, mert az elbeszélésnek ez a módja illik a történetemhez. Nem érdekel, hogy az egész röhejes. (Ki a fene áll neki forgatókönyvet írni mindenféle ismeret és gyakorlat nélkül?!) Én.

El akarom mondani a mesémet.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.