Ma -  már amennyire az angolom engedte - néhány forgatókönyvet olvasgattam.

Tiszta deja vu: a tudományos közlése nyelvére emlékeztet. A témától függetlenül minden publikációban, tudományos közlésben jártas ember ("tudós") felismeri, hogy az aki az adott cikket írta, otthon van-e a tudományban, vagy sarlatán. Nem kell ismerni a témát, nem kell érteni a statisztikát. A stílusból meg lehet mondani, hogy valaki profi-e.

Nem is tudom mire figyel az ember: a szerkezet, a nyelvhasználat, de még az is fontos, hogy mit mond és mit nem mond a cikk szerzője. Asztráltestekről nem lehet tudományos értekezést írni. Nem: mert ez a téma nem tartozik a tudományosan felvethető kérdések közé. Persze lehet róla írni, lehet kutatni, de az nem tudományos publikáció. Vannak tabu témák, és van kötelező - az aktuális paradigmának megfelelő - szóhasználat, módszertani repertoár, szerkezet, statisztikai eljárások. Ha valaki ezeket nem használja: nem tagja a tudományos közösségnek.

Nincs mese: (legyen bármilyen a történet) a forgatókönyvek olvasásakor ugyanígy fognak megítélni. Ha használom a kialakult rendszert: tovább olvasnak. Ha nem, az első oldal után a kukában végzem.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.