Nemrég láttam egy paraolimpikon óriásműlesiklót, aki egy lábbal 110 km/óra sebességgel száguldott le a lejtőn.

Aki tud, az fél lábon is tud: mint amilyen játszi könnyedséggel Hugh Jackman bolondozik a Sesame Street egyik részében.

Elakadtam a történetemmel. Fáj ezt bevallani, de ez van. Tegnap le sem tudtam ülni a gép elé, mert mindig ugyanaz a probléma járt körbe-körbe a fejemben, és mindig ugyanahhoz a reménytelen megoldáshoz vezetett. Hiányzott a könnyedség, a spontaneitás... nem haladtam előre semmit.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.