Popper Péter egy előadásában arról beszélt, hogy hogyan látjuk az életünket, és lehetőségeinket. Példaként egy fiút hozott, akit elhagyott a barátnője, a munkahelyéről kirúgtak, az albérlete megszűnt, és a pénzét is ellopták. Letörten vánszorog az utcán, és - most-már-minden-mindegy alapon - utolsó forintjain vesz egy korsó sört. Ahogy leül, issza a sörét és nézi a naplementét, már nem is tűnik olyan reménytelennek minden.

Apróságok teszik boldoggá az embert, rövid, fényes pillanatokra. Öröm a "flow" (Csíkszentmihályi), a cselekvésbe feletkezés, az alkotás is.

Irni jó, még akkor is ha - mint most - nehezen megy. Ülni a gép előtt és kalapálni a billentyűkön könnyebbé teszi az életet, feldolgozhatóvá a fájdalmat, és közelivé a bánatot.

Az írás az én söröm. (Csak azt remélem a végeredmény az én esetemben hasznosabb lesz...)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.