Az anekdota szerint egy - magyar származású - osztrák filozófus monográfiában elemezte a szocializmus magyar filozófiai cikkeit. A munkát magyarra is lefordították, és az itthoniak döbbenten tapasztalták, hogy a szerző az általuk leírt szavakat, kifejtett gondolatokat elemezte, a tényleges - sorok között elbújtatott -  rejtett téma helyett.

Végül - nem meglepő módon - teljesen fals következtetésekre jutott.

Itthon mindenki tudta, hogy nem lehet a demokratizálódásról írni, de lehet a "lét és a tudat" viszonyát boncolgatni. A sorok közt megbúvó parázs vita a politikai változtatás szükségességéről szólt, míg a felszín unalmas filozofálgatás folyt.

Bár most nincs zsarnokság, de nem kell, és nem is lehet mindent kimondani. Tabu, titok, vagy éppen csak túl triviális. Nagyon gázos, hogyha a szereplőm azt mondja: "Meg kell ismernem önmagam, erősségeim és nehézségeim, hogy ki tudjam aknázni a rendelkezésemre álló lehetőségeket."

Akkor jöjjenek a képek, gesztusok, félbeszakadt mondatok, titkos érzelmek, rejtett szándékok, zenék, konfliktusok, csavarodó történetszálak. Hogy mélységet kapjon a történet. Hogy tartalom kerüljön a sorok közé.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.