A metrón kopott asszony ült velem szemben. Fáradt arc, összevissza, lenőtt haj, törött körmök, bolyhos pullóver, féloldalas cipő. Megfakult táskájából előkapart egy "Romana"-t, és az ujjait a sorokra nyomva olvasni kezdte. Néztem, ahogy a szájával formálja a szavakat. Ahogy a szöveget silabizálva erőlködik, hogy a betűk értelmet kapjanak.

Jaj - gondoltam először - jaaaj. Ez könyv?! Ez olvasás?!

De aztán hirtelen az " Olvasó Ember" ült előttem. Aki akkor is..., aki csakazértis...

Nem csak bölcsészek olvasnak, és nem csak filmkritikusok néznek filmeket.

Vajon NEKI mit írnék?

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.