Minden regény/történet/forgatókönyv fontos eleme a névválasztás. 

Jó-jó, de milyen szempontok szerint?

"A huszadik század (nem polihisztorikus) irodalmiságának legáltalánosabb feltételeit szem előtt tartva három alapvető elv játszik szerepet az irodalmi névadásban: a pszichológia (érdemileg a tudattalan), a mű üzenete (pontosabban a konkrét név helye és szerepe a mű üzenetének egészében), valamint az örök és az éppen érvényben lévő társadalmi és politikai tabuk, előírások és szabályok (amelyek aktuálisan lehetnek öntudatlanok, az írói választás indokolásában azonban lehetnek megnevezhetőek is....

 A név kiválasztásához való kötődése komplex és szintetikus jellegű, szociális, de egyéni motívumai is vannak, kommunikálható és nem-kommunikálható elemeket egyszerre tartalmaz."

forrás:http://www.pointernet.pds.hu/kissendre/irodalomelmelet/20080203064344424000000180.html

 

Persze - ki tudja - hogy a fentiek nálam nem játszottak-e szerepet. De az biztos, hogy én ezt a történetet egy (nem magyar anyanyelvű) színész miatt írom. Azt akarom, hogy ezt a szerepet - ha egyszer talán  odajutok - ő játssza el. Csak ő, és senki más.

Az egész történetnek nincs értelme, ha nem ő lesz a főszereplő. Nem lehet a neve Kovács Péter, vagy Zsolozsmay Károly... Nem is akarom, hogy ez egy magyar történet legyen, "rendes" nevekkel, meg "normális" tartalommal.

A semmiben fog játszódni, semmikor. No meg néha az USA-ban, mostanában. Ezért angol nevet választottam, és kész.

(Remélem, hogy a történet egyszerre lesz annyira vicces és szomorú, hogy senki gondolkodik majd a neveken.)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.