Salvador Dali 2 éves korában meghalt. Testvérét róla, Salvador Dalinak nevezték el szülei, majd néhány év múlva közösen vittek virágot első Salvador Dali sírjára. A halálra rémült Dali pedig szépen ráhelyezte "saját sírjára" az előre elkészített csokrot.

 Ha az "én" bizonytalan, megtámasztásához iszonyatos energiák szükségesek: egocentrizmus, ambíció, dominancia, extravagancia. Nárcizmus, mely pokoli fájdalmat okoz.

A nárcizmus az elismerés, elfogadás,  és feltétel nélküli szeretetet pusztító igénye, az önszeretet burka, mely "megvéd" a valós megmérettetéstől, kapcsolatoktól;  romboló/teremtő alkotási vágy, sérülékenység,  és hevesen reagálás a mellőzésekre, az elhanyagolásra.

A szublimált feszültségek - néhány Dalihoz hasonló tehetség esetén - maradandó értéket hoznak létre, míg a tehetségtelen nárcisztikusokból zsarnokok, ripacsok, vagy meg nem értett művészek lesznek.

Van, amikor nincs választás: írni kell, festeni kell, játszani kell. Meglátjuk, legfeljebb...

"Have no fear of perfection... you'll never reach it."

(S. Dali)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.