Az első mondat, ami a legelső egyetemi előadásomon - kicsit késve belépve - megütötte a fülemet a következő volt:

"... ééés most vegyünk néhány episztemológiai problémát posztmodern megközelítésben!"

(Itt éreztem, hogy egy kicsit fel kell zárkóznom...)

Egyik ismerősöm szerint a pestiek mindenhova "lemennek", expozét tartanak a mezőgazdaság problémáinak megoldási lehetőségeiről, jobban metszik mindenkinél a szőlőt (elméletben), és "nyilvánvalóan" tájékozottabbak a világ dolgairól. Megeszik az eléjük tálalt ételt, és kioktatják a házigazdát.

Frederico Garcia Lorca-t, Rejtő Jenőt, és Radnótit ügyesen le is lőtték "kritikusaik".

Léhűtők vagyunk, akik (internet)kávézókban ütik el a napjaikat, fecsegnek, lazsálnak, lófrálnak? Menjünk előre, mint a marketingaszisztensek a "Galaxis utikalauz stopposoknak"-ban és majd (sohanapján) követnek minket az értékes munkások?

Irogatok, nézegetek, lófrálgatok, fecsegek ...

Áldás a népgazdaság számára.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.