Fáj a kezem, fájnak az ujjaim, alig birok gépelni. (De, hogy miért?!) Rokkant lettem. Egy bölcsész, aki nem tudja használni a billentyűzetet. Egy - koca - forgatókönyvíró, aki nem tud írni.

Amíg a vakok nem használták a Braille irást, nem számított, hogyha valakinek társainál érzéketlenebbek voltak az ujjai. Na bumm. Legfeljebb kevesebb kefét köt. De onnantól, hogy az ujjérzékenység egy kulturtechnika (az olvasás és írás) elsajátításának és alkalmazásának feltétele lett hatalmas hátrányba kerültek azok, akiknek a keze nem volt alkalmas az "olvasásra".

A digitális technika új képességeket követel meg, és új hátrányok születnek olyan területeken, amik régen nem számítottak.

A "digitális bennszülöttek" (Marc Prensky, 2001) például a gyors, nem lineáris, szimultán információfeldolgozást preferálják, a "digitális bevándorló" tanárok lineáris, szöveg és tartalomorientált feldolgozási módja helyett.

Nem tudok írni. Rokkant vagyok. Halott ember.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.