Le kell adnom egy dolgozatot (a múlt hétre), az idő pedig egyre ketyeg, és ez a rohadt dolgozat csak nem akarja megírni magát.

Eddig azt gondoltam, hogy szeretek irogatni...

A könyvtár négykor zár, és az ünnepek között sem lesz nyitva. Kissé(?) meg vagyok rémülve, hogyan fogom megírni a csodás művet január elejére. Azt  a módszert választottam, hogy kivettem egy csomó kötetet, hogy majd otthon elolvasom őket (höhö), és annyi mindent keresek a netről, amennyit csak lehet. A szánalmas valóság pedig az, hogy az angol cikkeket fordítóprogrammal olvasgatom (ha ráhúzom az egeret megjelenik az eredeti szöveg, és így szótárként használható a "fordítás"). Hát itt tartok. Vagyis egy betű sincs megírva, de már be vagyok rezelve.

Dirac megirigyelhetné a technikám (A Dirac-impulzus egy végtelenül keskeny időtartamú, egységnyi területű impulzus a t=0 pillanatnál. Minden más pontban az értéke nulla.)

Vagyis lényegében semmi idő alatt fogok egy egységnyi dolgozatot előállítani. Ez igen! Ezért érdemes egyetemre járni...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.