Hétvégi program: Alkonyat Hajnalhasadás. Úgy néztem, ahogy a büszke szülő nézi óvodás gyerekének hegedűbemutatóját a karácsonyi ünnepségen. Fülszaggató, idegtépő.... a boldog ősökön kívül mindenki szenved. De mi örülünk Vincent.

Film csak olyanoknak, akik olvasták a könyvet és/vagy Edward rajongók. (Vigyázat! Ennek a postnak a szövege is hasonló!)

Robert Pattinson Edward alkalmazta mágikus csodapillantását, mely gyakorlatilag bármely élethelyzethez kiváló.  Nem is kell variálni. Annál a résznél, amikor a vérfarkas Jacobbal vitatkoznak Bella terhességéről a könyv szerint Edward olyan, "mintha élve elégetnék". Hát  nem. Itt nem. Színészi eszközök: mágikus varázsszem, fehér arc.... és.... na lássuk, csak lesz még valami...

Edward szenvedélyes néz az esküvőn, vágyódva néz a nászúton, és rémülten néz a nászéjszaka végén és a terhességnél. Ráadásul Robert Pattinson valahogy most többet vitt be saját személyiségéből ebbe a filmbe: tétova kézlengetés, dölöngélés, kedves vigyorgás. Ezzel a döbbenetes színészjátékcunamival  szinte láthatatlanná teszi Edwardot.

Edward végigasszisztálja, hogy megházasítsák (problémafókusz: hogyan járjunk menyasszonyi cipőben) pont ott van ő is, mikor nászéjszaka van; és ügyes biodíszletet ad Bella terhességéhez. Vér, agresszió, szenvedély? A holdban.

Minden figyelem, a most már egész hihetően játszó Bellára (Kristen Stewart), remek apafigurájára (Billy Burke), és a meglepetésre tényleges színészi játékot mutató vérfarkas Jacobra (Taylor Lautner) jut.

Milyen volt? Rémes. Jól szórakoztam? Hát persze...., de mennyire! 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.