Filmek százai, talán ezrei... Aztán az ezekben látott jól bevált fordulatok (ügyes mémekhez illően) helyet követelnek egy új történetben is. Olyanok, mint amikor a vizcsepp akar legurulni az ablakon. Az első nagyon nehezen talál utat, de aztán a következő, már egyre gyorsabban halad a nyomában. Olyan otthonosnak tűnnek, olyan könnyen használhatónak, olyan kényelmesnek.  A  történet is gyorsabban haladna, a megfelelő mederbe kerülne minden, szépen haladna az elkerülhetetlen végkifejletig. Papírmasé karakterek karatéznak a lapokon. Kétdimenziós konfliktusok, jól bevált megoldások...

De hol van a szomorúság helye? Hogy jelenjen meg a bánat, a melankólia, a szemlélődő szomorúság? Nem látványos, nem akciódús, nincs benne konfliktus. Nem érdekes?! Tulajdonképpen nem. El is párolgott a történetből nyomtalanul.

Felszívódott, megszűnt. ooo...hoppsz!  Hol a lényeg?! 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.