A konfliktusok fájdalmasak. A mondvacsinált konfliktusok meg különösen: csak éppen a nézőnek. Ha Rupert Clum béna, inkoherens, egysíkú a karakter lesz, kit érdekelnek majd konfliktusai? Sajnos, a választ nyilvánvaló: a kutyát se érdekli majd.

No persze, ezt nem akarjuk... Ezért úgy döntöttem, hogy mások szakértelmét fogom felhasználni: jelesül, azokét, akik értenek az ilyesmilyhez: a pszichológusokét. De a pszichológia nem olyan mint a fizika, hogy "kísérlet - következtetés - törvény - paradigma". Itt ezer - sokszor egymásnak ellentmondó - vélemény, módszer, megközelítés él(het) egy időben. Melyiket vegyem figyelembe? Melyiket használjam?

Én a következő taktikát követtem: általános pszichológiai munkák (pl. személyiséglélektani-, fejlődéslélektani összefoglalók/tankönyvek), terápiás irodalom, esettanulmányok, és most kiemleten: családterápiás irodalom.  Pl. Virginia Satir: A család együttéléséne művészete, Coincidencia Kft., Budapest,  1999.

Jobb mint egy krimi!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.