A kritikai diskurzuselemzés szerint, az hogy minek van hírértéke, modellszerűen megjeleníti az adott társadalom gazdasági és ideológiai értékrendjét. A hatalom képviselői a beszéd absztrakt szabályait tudattalanul arra használják, hogy általuk megfelelőnek gondolt érdekeknek megfelelő ideológiát terjesszenek. (Van Dijk, 1988, News as Discourse, http://www.questia.com/PM.qst?action=openPageViewer&docId=14361207) A szövegekben közvetlen módon meg nem jelenő, részletesen nem kifejtett implicit jelentés, és sugallt tartalom elemzésével a társadalom fontos folyamataira lehet fényt deríteni.

Miért is érdekes ez egy történet szempontjából?

Talán fordítva is működik... Az hogy milyen "hír"-t választok témámul, bemutatja azokat az értékeket, melyeket fontosnak tartok anélkül, hogy ezeket explicit meg kellene jelenítenem, "ki kellene mondanom".

Ha pedig a történet világos, a "világ" és a karakterek kidolgozottak (motíváció, célok, társadalmi háttér, stb.) akkor a párbeszédekben alkalmazni lehet az adott kommunikátor stílusának főbb jellemzőit. A rejtett szándékokat pedig nem a "Szomszédok"-hoz hasonló direkt párbeszédekben lehet bemutatni, hanem úgy hogy az olvasó/néző "kiszagolja", hogy mit akar a szereplő, nem pedig szájbarágósan meghallgatja.

Írott élő beszéd, kihagyások, témaváltás, utalások, szókincs, szóhasználat, kontextus, stílus...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.