Egy mentős történet szerint egy alkalommal hívás érkezett a központba. Egy fiatal lány volt a bejelentő, aki elmondta, hogy hazaérkező ötvenes édesanyja az ajtón belépve összeesett és elájult. (Azóta ugyan már egyszer magához tért, de ismét elvesztette az eszméletét.)

A kiérkező mentősök valóban az előszoba földjén találták az asszonyt. Felette pedig a bejelentő lányt egy csuromvéres pongyolában, ami alig takarta el a csípőtől a szegycsontig felvágott hasát.

Kiderült, hogy a lány skizofrén, és saját maga végezte el a hasfelmetszést egy konyhakéssel. Az anya pedig belépve az ajtón ettől a látványtól lett rosszul. A mentősök felmosták az ájult anyát és kórházba szállították  - a kézzel-lábbal tiltakozó - bejelentőt, aki szerint neki semmi baja sincs.

Egy eseménysor sokféle irányba haladhat. Hétköznapi kezdet - véres végkifejlet, de akár teljesen szokványos befejezés is elképzelhető. Mindennapi tárgyak, események és emberek kaphatnak ijesztő felhangot. A történetem végét faragtam tegnap: de megint ellenállt (mármint a történet).

Egy ismerős szerint élete legijesztőbb álma, amitől napokig nem tudott szabadulni, a következő volt: Lefelé halad egy hegyen. Egyszer csak a csúcson megjelenik egy fekete felhő, ami folyékony szurokként elkezd lefolyni utána a hegyoldalon. És közelít.... (itt felébredt)

A főszereplőm RupertClum küzd a szorongásaival.

De lehet, hogy én vagyok a "bejelentő", és a kiérkező "mentősök" az én fekete felhőmet fogják látni a filmben.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.