Beethoven első mestere - rövid ideig Haydn volt. Hosszú évek múltával valaki egyszer azt pletykálta "Haydn papának", hogy hajdani tanítványa a rokokó parókájától meg nem váló idős komponistát "Vén Parókás" néven titulálgatja.

Haydnt elöntötte a méreg.

- Micsoda?! - csattant fel - Ezt merészeli mondani rólam, aki a tanítója voltam? Ki ez a Beethoven, hogy így packázik velem?! Csinált ez valami jó munkát valaha? Fúj!

Egy-két szép szonáta, de semmi rendkívüli! Néhány csinos kvartett... a kvartettek valóban sikerültek. Na és a szinfóniák! A szinfóniák azok igen! Nem ismerek még egy olyan jó komponistát, aki ezekhez fogható szinfóniát tudna szerezni. Mert a szinfóniái isteniek, nincs rájuk más szó: ISTENIEK!

 Forrás: Békés István, A világ anekdotakincse, Gondolat, Budapest, 1975., (325. old.)

Kedves ember vagyok. Sokan szeretnek. De végül is ez mit számít? Csak az eredmény a fontos. Az, hogy hogyan sikerül végül a szinfónia. Forgatókönyv lesz-e, vagy csak középiskolás fogalmazás...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.