RupertClum  - a főszereplőm - helytelenül értelmezi helyzetét, helytelen következtetéseket von le hétköznapi tapasztalataiból, nincs rálátása saját indokaira és mozgatórugóira.

Edmund Husserl (1859-1938, német filozófus) "életvilág"-nak ("Lebenswelt")-nek nevezte a hétköznapi életben mindennapinak, alapvetőnek, magától értetődőnek tekintett világot, mely minden gondolkodás - így a tudományos megközelítés számára is - alapvető: "talaj és horizont".

Ez a tudás, amit az "életvilág" által szerzünk naiv, nem reflektált (nem vizsgálja saját magát). Olyan természetes beállítódás, melyben a köröttünk lévő dolgokat kétségbevonhatatlanul  és magától értetődően valóságosnak, létezőnek feltételezi, s melyhez minden tapasztalat és tudás viszonyul.

A mindennapi tudás, a hétköznapi észlelés eredménye a Mátrixban, vagy az Ames szobában is nyilvánvalóan valóságosnak  és helyesnek tűnik. Einstein elméletei a "nem gyorsuló vonatkoztatási rendszer"-ről, vagy a különféleképpen telő időről bármelyik őrült téveseszmerendszerébe vidáman beépíthetők lennének.

A hétköznapi tapasztalatok általában helyesek. A nagy meglepetések (vagy éppen felfedezések) akkor jönnek, ha valaki rájön, hogy valami hibázik, hogy paradigmaváltásra van szükség. Amikor a talaj és horizont meginog. Ahogy Joliot Curie (1900-1958, Nobel-díjas kémikus,atomfizikus) mondta:

"Minél távolabb van egy kísérlet eredménye az elvárttól, annál közelebb van a Nobel-díjhoz."

RuperClum útja effelé vezet: hogy élete egy fordulópontján paradigmát váltson, és színről-színre lássa saját tetteinek okát és helyzetét a világban.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.