Gyakori jelenség, hogy egy katasztrófa túlélői az eset után hónapokkal is megmagyazhatatlanul gyakran szenvednek balesetet,  betegszenek vagy halnak meg. A megmenekülés felett érzett öröm helyett - ahogy azt elvárnák - a tragédia átélője szorong, rémálmok gyötrik és bűntudata van. Úgy érzi, hogy "nem érdemelte meg, hogy megmeneküljön, mikor nála érdemesebbnek tűnők meghaltak/megsebesültek". Alvászavar, félelem, és visszahúzódás: a környezet pedig értetlenül áll.

A fel nem dolgozott érzelmek, a harag, félelem, vagy a bánat tovább munkál, és rejtett öndestrukcióhoz vezet: lábtörések, balesetek, betegségek, és - akár - halálos kimenetelű helyzetek.

A szereplőim küzdenek, és a megoldás még messze van.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.