Két éjszaka olvasok már. Az álmatlanságtól fényesebbek a képek, és sodróbb a történet. Lopom a szavakat, hátha nálam is megállják helyüket.

Az udvaron orgonaillat...

How tired i am of this unbearable distance between us. How i wait for the toll of the recess bell. Have you forgotten me? Grown mindless of me? Tell me i'm not writing into an abyss, or that is what will become of my heart.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.