"A jó dialógus általában rövid, és csak a legritkább esetben használatos a túl nyilvánvaló információ átadására, azaz a subtext, a mögöttes tartalom kimondására, ami az outline-ban került megfogalmazásra.

Egyszóval: ne arról beszéljünk, amire gondolunk."

Irom a dialógusokat. Csak húzok, csak húzok: olyan könnyű pokoli körmondatokban fogalmazni.

Bogotában a polgármester  (Enrique Peñalosa) elhatározta, hogy nagy változásokat hoz, s ehhez új módszert is választott: nem az egyes szegények adott segélyt, hanem magát a VÁROS-t változtatta meg.

Felfogadott egy sztárépítészt, aki egy közel 30 km-es sétáló- és biciklutat épített a városkán keresztül, közösségi terekkel, játszóterekkel, virágokkal. Megújította a környezetet, a tömegközlekedést, a városképet. Az eredmény: gazdasági fellendülés, a bűnözés csökkenése, általános hangulatjavulás.

http://www.epiteszforum.hu/node/11547

Ezt a bogotai példát fogom követni: nem direktben támadok;  a szereplőim nem a subtex-et fogják mondani, mert ez naggyon fájdalmas eredménnyel jár:

-         Ne ostorozd magad! Biztos vagyok benne, ha mégegyszer ilyen helyzetet hozna a sors, már helyesen cselekednél. Elvégre…egy lendülettel nem tudjuk átugrani a korlátainkat, maximum átlépkedni őket.

-         Szépen fogalmazol, Sandra.

-        Író vagyok, vagy mi – nevetett a nő, hátracsapva hosszú, vörös fürtjeit.

forrás

Huh, anyám borogass...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.