Tegnap csodálatos filmet láttunk: Exotica (Atom Egoyan, 1994.)
A történet magávalragadóan szomorú, tele fájdalommal és összefonódó emberi sorsokkal, erotikával, és halállal.
Az ülés vezetője pszichoanalitikus technikát alkalmazott: a film kulcsjeleneteihez kapcsolódo szabad nézői asszociációt.
A pszichoterápia azért hatékony, mert olyan sebeket, érzelmeket, fájdalmakat ér el, melyekre nincsenek szavak. Segítséget nyújt, hogy a kimondatlan, kimondhatatlan formát kapjon; hogy a szörnyet nevén szólítsuk, szembe nézzünk vele, és legyőzhessük.
Ide jutottam én is: szavak előtti területre.
Ezért csak ízelítőt irok azokból a benyomásokból és felvetett témákból, amiről szó esett (semmilyen összefüggés nélkül):
- A nézők előítéleteire, vágyaira, gondolataira építve olyan kontextus hozható létre, ahol a rendező nem mond ki semmit, hanem sejtet (a néző lényegében maga konstruálja a helyzetet): pl. egy erotikus bárban tett látogatás, után a lánynak fizető főszereplő esetén a néző asszociációja: gyerekprostituált szolgáltatásának igénybevétele;
- A történet a néző fejében konstruálódik, ahogy összerakja a képkockákat;
- A rendező tudatosan kelti fel a téves asszociációkat, és ezek megcáfolásával lendíti előre a történetet;
- A szereplők másokra vetítik vágyaikat, és ezekkel azonosulnak, hogy megértsék saját magukat (projektív identifikáció);
- Egy visszaemlékezés több szempontú értelmezést tesz lehetővé, aszerint hogy a néző véleménye szerint kinek a visszaemlékezését látjuk;
- Bűntudat, vágy, halálfélelem és halálvárás megjelenítése szavak nélkül, szimbólumokkal;
- Érzelmekkel teli tárgyak szerepeltetése a történet kulcspontjain;
- Foreshadowing: a halott család képe (akiről még nem tudjuk, hogy halottak), egy a kontextushoz tartozó, de mégis a tragédiát jelző zenével;
- Pszihológiai fogalmak, hatások, melyek hitelessé teszik a történetet: patologiás szimbiotikus kapcsolat; traumaismétlő cselekvés; terápiás intervenciós hatású "gaztett" az egyik szereplő részéről; jellemfejlődés;
- traumatikus események utalásszerű, vagy csak a szereplők szemén át történő megmutatása - a hatás olyan, mint az "Alien"-ben, a borzalom a néző fejében jelenik meg.
- Tranzakcionalista párbeszéd, felszíni kommunikáció vs. tényleges tartalom: a szereplők nem mondanak ki mindent, más szinten beszélnek, másról beszélnek, mint ami a tényleges kommunikáció tartalma - érezzük miről van szó, de a dialógusok szó szerint mást tartalmaznak. PL. Párbeszéd arról, hogy egy papagáj tud beszélni, de már nem érdekli. Rejtett tartalom: veszteség, halál, elmúlástól való félelem, bánat.
