Eddigi szorgos munkám eredménye tegnapra így nézett ki: történet cselekményszálak, és érzelmi vonal nélkül. ööö... Ez igen! Ezért érdemes írni! Milegyenmilegyenmilegyen... hmmm... Ügyesen írtam, és aztán sebesen töröltem a sorokat. (Ajjaj, ez megmakacsolta magát.)

.

.

.

Na, elég! Mást fogok csinálni. Youtube, információ Rupert Clum-ról (persze az igaziról), lötyögés.... Még lötyögés....Inkább nem is kellene írni... irány az ágy.

Aki már szigorlatozott anatómiából, római jogból, vagy szerves kémiából (vagy akármiből) tudja milyen az ilyen éjszaka: képletek, adatok, információk körbe-körbe-körbe-körbe... És reggelre megvan - no nem a történet, vagy az érzelmi szál -  hanem a szerkezet, az hogy a cselekmények milyen sorrendben és szemszögből következnek.

Most a leltár a következő: megvan a főszereplő, a cél, hogy miért és mit szeretnék elmondani, a történet kerete, és a megközelítés szempontja. Nincs: rendes (összekapcsolódó) cselekmény, kidolgozott szerepek. Mint egy portrén: a fej formája megvan, azt is lehet látni, hogy hol lesz a szeme, de... Még van egy kis munka a megírással.

És ez még csak a történet, nem a forgatókönyv.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.