Egy gazdasági folyamatokkal foglalkozó órán hangzott el a következő anekdota: Egy nagy cigarettagyártó cég észrevette, hogy vezető márkájának - egy kifejezetten nők számára készített cigarettának - eladási aránya jelentősen csökkent. A piackutatás kimutatta, hogy a rossz eredményt az okozta, hogy a cigarttás doboz színe nem illet az aktuális divattrendbe.

A dohánycég gazdasági számításokat végzett, hogy mennyibe kerülne az - addigra már jól megszokott és bejáratott - külső megváltoztatása, és a hozzá kapcsolódó reklámköltség.

A horribilis összeg láttán, úgy döntöttek, hogy a DIVATOT megváltoztatni sokkal olcsóbb. Igy komoly pénzeket fektettek különféle vezető divatházak kollekciójába, azért hogy a cigarettás dobozhoz jobban illő színeket válasszanak a tervezők. A siker nem maradt el...

A (cigaretta)vásárlók szinte gondolkodás nélkül emelik le a polcról a megszokott márkát. Egy nagy áruházba betérő vásárlók pedig szinte mindig ugyanazokkal a temékekkel térnek haza, bármekkora is a választék. Ha egy termék külseje megváltozik, gyakran fel sem ismerik.

Igy van ez a filmekkel is: kapásból felismerjük a romantikus filmek kellékeit, a horrortörténeteknél tudjuk mikor jön a baltás gyilkos. Ha valami megváltozik, ha más lesz a forma, a jön a tanácstalanság. Komoly munka egy nonkonformista alkotást megértérteni, befogadni.

Azt hiszem én nem vagyok elég bátor ahhoz, hogy új formát használjak. Nem tudok semmit a filmezésről, sem a forgatókönyvekről. Örülök, ha azt fel tudom deríteni, ami már másoknál bevált. Maradok a bevált sablonoknál, és inkább a tartalomra figyelek. Talán így leemlik a polcról az én termékemet is...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.