Néha a szavak csak aláfestik a történést:

Balaton. Anya, Apa, és egy kb. két éves baba a egy gumicsónakban Apánál.

APA

....ééés milyen gépek vannak a konyhában?

 

BABA

Tujmixgép!

 

APA és ANYAN EGYSZERRE 

(kacagva, miközben Apa átlöki a csónakban Babát Mamához)

Túúúrmixgép!!!

 

ANYA

... és még?

 

BABA

Kenyéjszejetejőőőő...

 

APA és ANYAN EGYSZERRE 

(lenyűgözve; közben Anya átlöki a csónakban Babát APÁhoz)

IGGGEN! Kenyérszeletelő!!!

 

APA

... és még?

 

BABA

ÉÉÉtelmejegítő...

És a párbeszéd csak folyik tovább a konyhai gépekről(?)...

Mellettem egy pár halad el összeölelkezve.

FÉRFI

Te vagy ilyen rohadt büdös, vagy én?!

 (szünet)

Végülis, nem tök mindegy...?!

és mennek tovább.

A szellemírtókat Gozer (ronda gonosz) majdnem lehalálsugarazza egy toronyházról. Feltápászkodás közben:

- Ray, ha legközelebb megkérdik tőled, hogy isten vagy-e,  akkor inkább  mond azt, hogy IGEN!

Spanyolország a bajnok, nem kis részben Puyolnak köszönhetően, aki olyan, mint az elektronfelhő: mindenütt ott van.

Egyszer majd a családi legendáriumban:".... és akkor a nagypapa az elődöntő után, egy szál törölközőben fogadta a királynőt ."

Hol van ennél nagyobb siker?!

Bella (Eclipse) kimegy a házból, hogy beüljön az autójába. Hétköznapi cselekvés. De - mi nézők - a kamerabeállításnak köszönhetően felülről látjuk, ahogy megkerüli az autót, és beül. A zene is ellentmond ennek a feltételezett hétköznapiságnak. ... még nem történik semmi, de mi már várunk...

Natasha Khan (Bat for Lashes)
Touch me I'm cold, unable to control
Touch me I'm golden and wild as the wind blows
And tumbling tumbling, don't go fascination
If just for tonight darling, let's get lost
If just for tonight darling, let's get lost

Beck
Let me come closer, I'm not your shadow
With our eyes shielding from the oncoming counts
It's not hard for us to say what we should not

Both
If just for tonight darling, let's get lost
If just for tonight darling, let's get lost

Natasha Khan (Bat for Lashes)
Touch me I'm cold, unable to control
Touch me I'm golden and wild as the wind blows
And tumbling tumbling, don't go fascination

Both
If just for tonight darling, let's get lost
If just for tonight darling, let's get lost
If just for tonight darling, let's get lost

Oooooh ooooooh oooooh
Let's get lost
(repeat)

Daniel Daréus ünnepelt karmesterből - egy szívroham után - egy isten háta mögötti városka kántora lesz: kovász a lisztben; hangszer, karmester; ZENE; férfi és egyszervolt gyermek.

"Kay Pollak filmje igazi nemes alkotás, főhőséhez hasonlóan magasztos eszmék szószólója, gyakran elveszettnek hitt emberi értékek zászlóvivője." (Idézet és a kritika forrása: ITT) 

Jó film. Valóban jó.

Egy soundtrack mindig szolgál meglepetésekkel: Ez is szerepelt a filmben?!

De néha - mint a sóskifli esetén a só - a zenéé a főszerep, az adja meg a fő karaktert, módosítja a hangulatot. Az Eclipse harci tréning jelenete is ilyen: a zene a domináns, és megváltoztatja azt is, amit látunk, és azt is ahogy látjuk.

Meg vagyok lepve. A KINO-ban normálisak a székek; nincs hörcsögkommandó, aki az első negyedórányi kukoricáját vidáman végigcsámcsogja; és a film...

Mert ha van jó film, amit egy kellemes nyárestére el tudok képzelni, az a "Mediterrán finomságok" (Dieta mediterránea).

Sőt, nem is csak egy nyárestére, hanem  keddre, karácsonyra, bánatra, örömre, bármikorra. Évek óta nem jöttem ki ennyire vigyorgva egy filmről.  Ha egy sufniban vetítenék, hangalámondással, akkor is érdemes lenne megnézni.

Néhol döcög, néhol göcög, nem váltja meg a világot, hanem egy kis porcukrot hint a tetejére.

Rendes kritika ITT olvasható.

Van az a pont, amikor már a kritikának sincs helye.

Jennifer Lopez és partnere egy otthonszülésen: 

Tegnap a VB.-n Portugália vs.Brazilia (0:0). A meccs végén, a mezcserénél a képen Cristiano Ronaldo kockahasa.

A riporter közben:

- "Ronaldó ezen a meccsen igazán megmutatta, hogy miben jó..."

"Jesszusom, nekem.. hát, én a nagyimtól sosem kaptam ajándékot. Mondjuk őt eléggé lekötötte, hogy megerőszakolták a kozákok."

Ametiszt erdőcsillag

(Calliphlox amethystina)

"A film olyan, mint az élet, csak az unalmas részeket kihagyjuk belőle"

(Alfred Hitchcock)

Id: Tóth Róbert (2008.): "Hogyan írjunk közönségfilmet?" - előszó, Budapest, MTFSZ

Orthodox Celts - Star Of The County Down

Szöveg

Dr. Kelso:  - Hallott már a Sacred Heart kórház közmunka programjáról? (...)

Dr. Cox: - Mivel úgysem figyel arra, amit mondanak magának, a válaszom: maga Kelso, a legellenszenvesebb ember, akit ismerek, és alig várom, hogy meghaljon.

J. D. Salinger: Alpári történet Esmének, szeretettel

Részlet:

" Olyan tizenhároméves-forma kislány volt...

....

Esmé ismét keresztbe tett lábbal állt. – Semmiképpen nem fogja elfelejteni, hogy azt az elbeszélést megírja nekem? – kérdezte. – Nem ragaszkodom hozzá, hogy kizárólag nekem szóljon. De...

Szó sincs róla, hogy elfelejteném, biztosítottam. Igaz ugyan, mondtam, hogy még senki részére nem írtam elbeszélést, viszont úgy látszik, itt a legfőbb ideje, hogy egyszer elkezdjem.

Bólintott. – Írja úgy, hogy rendkívül alpári legyen és megrázó – tanácsolta. – Egyáltalán, ismerős az alpáriság fogalmával?

Nem teljesen, feleltem, mindenesetre kezdem alaposabban megismerni ezt meg azt a formáját mostanában, és igyekezni fogok, hogy a követelményeinek minden tekintetben megfelelhessek. Kezet szorítottunk.

– Milyen kár, hogy ilyen konszolidált körülmények közt találkoztunk.

– Igen – mondtam –, igazán nagy kár.

– Viszontlátásra – búcsúzott Esmé. – Remélem, hogy képességeinek háborítatlan birtokában tér vissza a háborúból."

Mumford and Sons: The Cave

Hát ekkora...

forrás: http://www.ifitwasmyhome.com/

Egy kísérlet szerint a jogászok sokkal kisebb szemmozgással, kisebb "ugrásokkal" olvasnak egy szöveget, mint  a kontrollcsoport. Többször visszatérnek ugyanarra a szóra, kifejezésre, mert megszokták, hogy minden leírt betűnek jelentőséget tulajdonítsanak.

Az előző posztban azt kérdeztem, hogy:Vaojn szebnebk tnűik-e a viálg, ha az ebmer letita maágt? A kérdést - a felcserélt betűk ellenére könnyű elolvasni. Ha  ugyanis a szavak kezdő és záró betűi a helyén vannak akkor mindegy, hogy a szó belsejében a betüket felcseréljük, a szöveg elolvasható marad.

Az agyunkkal látunk és olvasunk, nem(csak) a szemünkkel:

A látókéreg sérülése esetén ép szemek mellett is - agyi eredetű -vakság alakul ki. A sérül szeme "látja" a fényt, de agyi feldolgozás hiányában nem látja a környezetét. Gyakorlatilag vak, bár szeme ép.

Vizuális neglect esetén a páciens a tér egyik oldaláról érkező információt feldolgozza, de nem veszi figyelembe. Míg egy másik betegség esetén a vak beteg nincs tudatában, hogy nem lát, és látónak híve magát mindennek nekimegy.

"A Capgras szindrómában pl. a beteg megőrzi arcfelismerő képességét, de elveszti az ismerősség, az emocionális jelentés megragadásának képességét, és ennek következtében olyan téveseszmék alakulnak ki, hogy rokonait, ismerőseit, esetleg őt magát egy hasonló duplikátumra kicserélték." forrás: http://www.behsci.sote.hu/szg_human.htm

De nemcsak az idegrendszeri státusz befolyásolja, hogy mit látunk, hanem mentális  és pszichológiai állapot is.

Egy kísérletben kísérleti alany voltam, ahol képekről kellett beszélni. Mikor végeztünk megkérdeztem az egyik társamat, hogy ő mit kapott.

 - Hát nekem arról a cicás képről kellett beszélnem a legtöbbet -mondta egy kicsit elpirulva

- Cicás képről?! Te nem ugyanazokat a fotókat kaptad?!

- Dehogynem! Nem emlékszel rá?

Nem hagyott nyugodni a dolog, megnéztem a képeket még egyszer. A cicás kép a következően nézett ki: az A4-es lap egyetlen hatalmas ágy volt, amin egy meztelen férfi feküdt, teljesen beborítva különféle kígyókkal. A kép  - és az ágy - legsarkában egy kb. fél centis cicás párna volt.

Ez a lány a TELJES képet kitörölte az emlékezetéből, és csak az egyetlen elfogadható részletet tudta felidézni: a cicát. (Még arra sem emlékezett, hogy a cica képe egy párnán volt, mert az elfojtás ezt is megakadályozta.)

A fenti történet szereplője egy teljesen egészséges egyetemista volt. Nem beteg, pszichiátriai kezelés alatt álló páciens, neurotikus személy, vagy kukabúvár.

Egy film megtervezésekor, forgatókönyve felépítésekor figyelembe kell venni, hogy a közönség mit láthat, vagy mit láthat meg. Mi az, amit idegrendszeri, pszichológiai vagy egyéb okok miatt nem foghat fel, nem fogadhat el.

Nem csinálhatok olyan filmet, ami egy kígyókkal teli ágy, hogyha tudom, hogy a nézőim csak a cicát fogják a sarokban látni, mert különben helyben szívrohamot kapnának.

HÁT persze!

A "foreshadowing": sejtetés; a történet későbbi fordulatainak előrevetítése; előzetes utalás a későbbi fordulatra.

OFF(?) anekdota (a forrást elfelejtettem):

Egy vallatás során, a végsőkig elcsigázott és meggyötört (de kitartóan néma) foglyot több napra étlen-szomjan bezárták egy börtöncellába, ahol semmi sem volt, csak egy pisztoly egyetlen golyóval töltve. 

Amikor főbelőtte magát vele, kiderült, hogy vaktöltény volt a fegyverben.

Ez után a fogoly  - a vallatás következő  körében  - mindent elárult vallatóinak.

Egyszer, egy szép nap azon vettem észre magam, hogy a jobb kezem középső ujjáról eltűnt az "íródudor", mely annyi éven át jó barátom volt.

Nem tollal írok, hanem géppel; így aztán nincs is pukli az ujjamon. Ez eddig rendben is volna, de mi van, ha a jól  bevált dudorka helyett - ami azért semmiben sem zavart - egy új ellenség jelent meg a színen: a kézfájás?

A múlt héttől eddig fájtak a kéztőcsontjaim. Ráadásul teljesen ok nélkül, ami a kezelést is megnehezítette: gyakorlatilag nyafogásból és pihentetésből állt.

Az íródudoromat akarom VISSZA!

Cliffhanger = függőben maradt törté

MÖGÖTTED!!!

A suspense szó jelentése: kétség, bizonytalanság; izgatott várakozás.

 A "suspense" tulajdonképpen a néző beavatása a feszültség fokozása érdekében. Alkalmazása esetén a film több információt ad a nézőnek, mint a főhősnek.

Hatása: fokozatosan növekedő izgalom, bevondódás a történetbe.

Az egyik ismerősöm szeret. Körlevelet küld nekem, hogy  Cantonare Dias-hoz hasonlóan - aki 1993 kapta meg ezt az üzenetet, és továbbküldte  - megnyerjem a 20.000.000 dolláros Lottót.  

..."Barátok vagyunk, vagy nem?

Egyszer mondtad, de elfelejtettem.

Úgyhogy mond meg nekem most

És mond meg igazságosan." ...

 

 

 Kill Them Both Blade, Kill Them Both!

  A kép forrása:http://www.uberpix.net/948/kill-them-both-blade/

Carla: - Azt mondtad, hogy akarsz gyereket!!

Turk: - Hogy jöhetsz most ezzel..., akkor meztelen voltál!

Fáj a kezem, fájnak az ujjaim, alig birok gépelni. (De, hogy miért?!) Rokkant lettem. Egy bölcsész, aki nem tudja használni a billentyűzetet. Egy - koca - forgatókönyvíró, aki nem tud írni.

Amíg a vakok nem használták a Braille irást, nem számított, hogyha valakinek társainál érzéketlenebbek voltak az ujjai. Na bumm. Legfeljebb kevesebb kefét köt. De onnantól, hogy az ujjérzékenység egy kulturtechnika (az olvasás és írás) elsajátításának és alkalmazásának feltétele lett hatalmas hátrányba kerültek azok, akiknek a keze nem volt alkalmas az "olvasásra".

A digitális technika új képességeket követel meg, és új hátrányok születnek olyan területeken, amik régen nem számítottak.

A "digitális bennszülöttek" (Marc Prensky, 2001) például a gyors, nem lineáris, szimultán információfeldolgozást preferálják, a "digitális bevándorló" tanárok lineáris, szöveg és tartalomorientált feldolgozási módja helyett.

Nem tudok írni. Rokkant vagyok. Halott ember.

Duda Éva: Faun (kortárs koreográfia)

Pps körlevelekben ömlenek a bölcsességek, magvas gondolatok, aranyló naplementés képek, "Pénzangyal"-os felhívások; karácsonykor meg különösen.  A belső szerveim elfolyósodnak, és a kezem a "delete" felett lebeg. Az ismerőseim (és ismeretlen jóakaróim) pedig csak küldik és küldik... A szöveg is halálos, de a hozzá illesztett képekért börtönbüntetés járna.

Az, aki ilyen képet küld nekem, a továbbiakban automatikusan kihúzta magát a sörözési listáról. És meg is ölöm mellékbüntetésként...

Még mindig szédülök...

Ken Block rally bemutatója egy DG reklámban. (14.760.647 megtekintés eddig)

Tom Cruise és Robert Pattinson a MTV Movie Awards clipjében:

 

- Mehetünk?

- Nem.

- És most?

Egy doktorandusz előadása:

 

1. "A cím beírásához kattinson ide";
2. lila alapon fehér betűk;
3. az egyik oldalon 17 (!) sor;
4. kiemelés = döntés;

Egyetlen sort sem tudtam elolvasni a kivetített slide-okból. Négynek a címét sem.

... és akkor még az előadásról szó sem volt.

VASVILLÁT!

Ugye nem fognak bebújni a bikajelmezbe?! - kérdezte a társaság egyik tagja - Ugye, nem?!

Hát de...

Viccek, amitől kiég az agyam. Karakterek, akik olyanok, mint saját karikatúráik, és olyan helyzetekbe keverednek mintha a forgatókönyíró a közhelyszótárból dolgozott volna.

Vitéz Lááájszló, is ugyanazt csinálja mindig. Jól "elkupikálja" a "suvickos pofát". Nincs újdonság, nincs meglepetés, mégis minden gyerek kacag, amikor puffog a palacsintasütő a halál fején.

Egy előadáshoz/filmhez nem kell feltétlenül új történet, átütő gondolat. Korántsem vagyok meglepve, hogyha egy romantikus film végén - az addig civakodó felek - egymásra találnak.

De Morganék története túl komolynak tűnt, hogy mesének vegyem; túl mesterkéltnek, hogy igaz legyen; és túlságosan kiszámíthatónak, hogy izguljak. Rémes. A forgatóköny ezer sebből vérzett. A néhány jó poénnál pedig azt éreztem, hogy valami vicckönyvből másolták ki, annyira nem illeszkedett semmihez.

Arra emlékeztetett, mint amikor egy reklámszakember arról nyafogott az egyik előadásán, hogy Magyarországon nincs fogadókészség a humoros reklámokra, mert ... ő is csinált egy reklámot, amiben a szereplők elmondtak egy viccet (itt az előadásában ő is elmondta).... de a fókuszcsoport szerint a reklám béna, és a viccet ugyan megjegyezték, de a reklámozott terméket nem sikerült felidézniük.

Az már remekül megy, hogy azt mondjam, hogy Morganék forgatókönyve egy tákolmány. Már csak azt kéne tudni, hogy hogyan kellett volna úgy megírni, hogy jó legyen. Erről ugyanis fogalmam sincs.

"Van egy görög szó, „teleo”, aminek három jelentése van. Az egyik a tökéletessé válás – a cél, a tökéletessé válás –, a másik a megházasodás, és a harmadik jelentése a meghalás." (Feldmár András)

Egyszer résztvettem egy olyan workshop-on, mely a gyász szerepére hívta fel a figyelmet felsővezetőknél. Az előadó szerint sok vezetőt az akadályoz meg abban, hogy valóban elérjék álmaik pozicióját, hogy nem tudják "meggyászolni", "eltemetni" addigi életüket, pozíciójukat, feladataikat, eredményeiket; e nélkül pedig nem tudnak továbblépni.

Feldmár a házassághoz kapcsolódva így ír egy másik helyen:

"A szanszkritban a szó, ami a házasságot jelenti, pontosan ugyanaz a szó, ami a halált jelenti. Tehát meghalni és megházasodni: ugyanaz a szó. Miért? Mert hogyha nem akar az ember meghalni, akkor ne házasodjon meg. Hogyha nem akar úgy meghalni, aki volt. A valóban valakivel együtt akarok élni, akkor az egyedülálló létemnek meg kell halnia, és újra születik valaki belőlem, aki egy része valami nagyobbnak, mint ami én vagyok. A mi, ha van egy valódi mi, az nem én és ő, hanem mi, mi vagyunk. Ahhoz, hogy a mi valóban megszülessék, az énnek és az őnek, mind a kettőnek meg kell halnia.

Egy jó történetben a karakter fejlődik, de minden változás fájdalmas, még azok is amit várunk.

A Holmes–Rahe-féle Életesemény Listán (Holmes, Rahe, 1967.) a házasság a stresszfaktorok listájának 6. helyét foglalja el, megelőzve olyan eseményeket, mint  az "üzleti problémák" és a "közeli barát halála". Még a "kitűnő személyes teljesítmény" is komoly stresszt jelent, a "sikerrel megvert" számára.

Egy jó történetben a fejlődési fordulópontban ott kell legyen a bánat, a gyász, és az elvesztett (legyen az borzalmas, vagy kiváló) múlt felett érzett bánat. Csak ez után léphet tovább a szereplő.

Nincs elég bánat, ami ne férne el a forgatókönyvemben...: David Bowié és Kurt Cobain

"Nem emlékszem a nyolcvanas évekre..."

(Ozzy Osbourne)

Mi értelme van egy olyan "vizuális effektnek", amit senki sem értékel?!

Melyik szurkolót érdekli 62 állig felöltözött kékszájú flamenco táncos bemutatója a "MECCS" előtt?

A nők, flamenco rajongók, és ezek metszetei valószínűleg alulreprezentáltak a BL döntőnél. Gáz, gáz, gáz...

Az első mondat, ami a legelső egyetemi előadásomon - kicsit késve belépve - megütötte a fülemet a következő volt:

"... ééés most vegyünk néhány episztemológiai problémát posztmodern megközelítésben!"

(Itt éreztem, hogy egy kicsit fel kell zárkóznom...)

Egyik ismerősöm szerint a pestiek mindenhova "lemennek", expozét tartanak a mezőgazdaság problémáinak megoldási lehetőségeiről, jobban metszik mindenkinél a szőlőt (elméletben), és "nyilvánvalóan" tájékozottabbak a világ dolgairól. Megeszik az eléjük tálalt ételt, és kioktatják a házigazdát.

Frederico Garcia Lorca-t, Rejtő Jenőt, és Radnótit ügyesen le is lőtték "kritikusaik".

Léhűtők vagyunk, akik (internet)kávézókban ütik el a napjaikat, fecsegnek, lazsálnak, lófrálnak? Menjünk előre, mint a marketingaszisztensek a "Galaxis utikalauz stopposoknak"-ban és majd (sohanapján) követnek minket az értékes munkások?

Irogatok, nézegetek, lófrálgatok, fecsegek ...

Áldás a népgazdaság számára.

Tomcat kérdésére (ld. előző bejegyzés: miszerint mit lesz a tollal, ha egy űrhajós a holdon leejti?) a bölcsészek zömében úgy válaszoltak , hogy "lebeg". Miért?

Szerintem az "Űrhajós" szó olyan asszociációs hálót hívott elő, melyben domináltak a vizuális elemek (űr; lebegő űrhajósok a föld felett és az űrhajóban , gömböc cseppek, amint lassan ellebegnek...). Ezek az előhívott képek pedig interferáltak a kérdés többi részével. Vagyis a kérdezettek már meg sem hallották, hogy az űrhajós a holdon van. Igy persze eszükbe sem jutott a gravitációra gondolni.

Néhány szó, olyan erős (képi) asszociációt hív elő, hogy felülírja az egyéb kongitív tartalmakat.

A gondolkodás nem tiszta racionalitás, ahogy ezt James Geary: Metaforával szólván c. előadása is jól mutatja. (Magyar felirat a "View subtitles" résznél bekapcsolható.)

(A TED-et pedig mindenkinek ajánlom figyelmébe! Fontos témák kiemelkedő szakértői max. 18 percben, érdekesen. A videók magyar felirattal pedig a www.ted.com/translate/languages/hun oldalon elérhetők el.)  

UI: A forgatóköny szó, mely képpé lesz. Nem mindegy, hogy Boubba, vagy KIKI, amit leírok.

 -Mi történik, hogyha egy ürhajós a holdon áll és elejt egy ceruzát? - tette fel a kérdést Tomcat az ELTE diákjainak.

 - Leesik? Lebeg? Elrepül? Akármi, semmi?

(Oké átgondoltam, mehetünk tovább...)

Az eredmény ITT látható.

Mi pedig azon vitatkoztunk, hogy kell-e ilyeneket tudni. Kell? Hülyeség? Minek megjegyezni mikor bármikor ráguglizhatok? Olyan a helyzet mint a viccben?

- Mit kell tudni egy egyetemistának?

- A világon mindent.

- És mit kell tudni a tanársegédnek?

- Hogy hol a könyvtár.

- És a professzornak?

- Hogy hol a tanársegéd.

Az egyik tábor szerint ez hatodikos fizika és szégyen hogy valaki nem vágja rá kapásból.

Bölcsész ismerőseim szerint a kockafejű reálosok persze elvárják, hogy tudjunk a gyorsulásról meg a gravitációról, de beszélni nem tudnak, és fogalmuk sincs mikor született Arany János.... meg nem lehet mindent tudni, és a tudás relavizációja/polarizációja/specializációja, a pozitivista tudományszemlélet meggyengülésének hatása....

Sajnos, Tomcat azt a szánalmas lehetőséget is felveti, hogy  - mondjuk egy forgatóköny írásánál - olllyan szépen nyugodtan leírhatom, hogy "utánakapott, de a fegyver ellebegett..." hogy aztán nézhetek. Jó, mondjuk ezt nem írom le, de kismillió más baromságot "ellebegtethetek". Főleg, hogyha valamilyen sci-fi történetről van szó.

Én bölcsész vagyok. Nagy gáz, hogyha lebeg. Nagy gáz. Főleg, hogyha ezt még mások is látják egy filmben.

"Hogy higgyek Istenben, mikor pont a múlt héten egy villanyírógép billentyűje becsípte a nyelvemet..."

(Woody Allen)

Salvador Dali 2 éves korában meghalt. Testvérét róla, Salvador Dalinak nevezték el szülei, majd néhány év múlva közösen vittek virágot első Salvador Dali sírjára. A halálra rémült Dali pedig szépen ráhelyezte "saját sírjára" az előre elkészített csokrot.

 Ha az "én" bizonytalan, megtámasztásához iszonyatos energiák szükségesek: egocentrizmus, ambíció, dominancia, extravagancia. Nárcizmus, mely pokoli fájdalmat okoz.

A nárcizmus az elismerés, elfogadás,  és feltétel nélküli szeretetet pusztító igénye, az önszeretet burka, mely "megvéd" a valós megmérettetéstől, kapcsolatoktól;  romboló/teremtő alkotási vágy, sérülékenység,  és hevesen reagálás a mellőzésekre, az elhanyagolásra.

A szublimált feszültségek - néhány Dalihoz hasonló tehetség esetén - maradandó értéket hoznak létre, míg a tehetségtelen nárcisztikusokból zsarnokok, ripacsok, vagy meg nem értett művészek lesznek.

Van, amikor nincs választás: írni kell, festeni kell, játszani kell. Meglátjuk, legfeljebb...

"Have no fear of perfection... you'll never reach it."

(S. Dali)

Utóbb halált irogattam, de vissza kellene találnom a történet az eredeti irányához: a bánathoz.

FEDERICO GARCÍA LORCA (1898-1936)

Kivágtak három fát

Fordította: Weöres Sándor

Három volt.
(A nappal fejszéje vágta.)
Kettő lett.
(Víztükrön lomb ezüst-szárnya.)
Egy maradt.
Egy se maradt.
(Ó víztükör pusztasága.)

Egy hipnoterapeuta mesélte, hogy egy páciensével - a testkép/énkép probléma köré szervezve - egy házat képzeltetett el a hipnózisok alatt. A páciens a módosult tudatállapotban be tudta "járni" a ház minden részét. Meg tudta "nézni" azokat - a tudatos állapotban nem elérhető - mentális helyeket, melyekben problémái vizuálisan is megjelentek (pl. elárasztott pince).

A ház egyre ismerősebb és ismerősebb lett, mind a páciensnek, mind a terapeutának. Egyik alkalommal a terapeuta így szólt:

"És most nyisson be a balra lévő ajtón, hogy a szobába érjen".

"De hiszen itt nincs is ajtó" - válaszolta a kliens dühösen. 

"Már hogyne lenne...! "- akarta a terapeuta mondani, mire rájött, hogy ő már régen nem a páciens "házában" jár, hanem abban a házban, amit ő képzelt el a kliens leírása alapján. Nála volt balra egy ajtó, a páciensnél nem volt, de  - vizuális típusként  - képzeletükben mindketten élesen látták saját házukat.

Gyerekkoromban sosem értettem, hogy  másoknak miért okoz gondot egy könyv elolvasása után leírni/lerajzolni a szereplőket vagy helyszíneket. Nem tudtam, hogy mások az olvasás alatt nem "látják" az eseményeket, mint én.

"Hát, elrépázgatok itt szépen..." - mondta egyik ismerősöm, és - férfi létére -  igencsak elpirult, mikor a társaság egyik tagja felvilágosította, hogy én minden ilyen szóvirágot elképzelek. (Akkor is, ha nagyon nem akarok az  ő répájára gondolni...)

Ma néztem az előadások power point bemutatóit. A betük fent vannak, ez tény. De hogy valaki ezeket a halálosan-teleírt-felpontozott slide-okat, hogy meri bemutatni... esküszöm nem értem.

Nem ugyanabban a házban vagyunk.

Egy előadáson ülök. Megy, megy, vánszorog... bla-bla... sárga alapon zöld betűk 10-es betűméretben. Néha egy-egy vicces(?) clipart ábra beszúrva (a témához semmi köze).

Most már biztos, hogy megölök valakit. Jó látványosan. 

Mottó: "Az örökkévalóság nagyon hosszú. Különösen a vége felé."

• realisztikus harc, küzdelem ( A rettenthetetlen)
• párbaj, párharc (Tulipános Fanfan, A sárkány közbelép)
• megadead, háborús ütközet (Ryan közlegény)
• stilizált/eltúlzott/szimbolikus támadás (Mortal Combat, Tigris és Sárkány)
• láthatatlan ellenség, gyors attak (pl. A bolygó neve halál)
• hang/kép/idősík elcsúszása, távolítás (Little Ashes F. G. Lorca kivégzése)
• kikövetkeztetett/nem látható a halál/halott (Remember me)
• visszafordítható halál (Dokik, Pillangó-hatás, A halott menyasszony)
• brutalitás/vér/belek (A texasi láncfűrészes)
• halál, mint győzelem (Armageddon)
• a halál, mint vicc/irónia/humorforrás (Sirhant művek)
• elégés/eltűnés/felszívódás (Blade, Óz a csodák csodája)
• halál, mint hatalom (Dead List)
• gyilkosság, mint történetindító (Orient Expressz)
• harcművészet, halál, mint önkifejezés (Az utolsó szamuráj)
• halál, mint megváltás (A Légy)
• bosszú (Bosszúvágy)
• perverz halál (A fűrész, A bárányok hallgatnak)
• halhatatlanság/elpusztíthatatlanság (Terminátor)
• nyomravezető (Angyalszív)

Valakit meg fogok ölni. És ha már itt vagyok, akkor a történetemben is. Most a módját tervezem.

Zed's dead, baby, Zed's dead.
 

Már csak a humorérzék segíthet, annyira féltékeny vagyok. Vagy egy balta.

Dali és Buñuel, Bergman, meg a többiek saját húsukkal és vérükkel etették a kamerát. Megnézem a filmjeiket, és azt mondom "hűha!"... meg azt, hogy "pokol".

Az én kedvenc filmjeim között azonban  szép számmal akadnak bénák. (Na jó, közönségfilmek...) Olyanok, amire jó egyszer elmenni, nevetni, sírni... nézni ahogy felrobban, elcsattan...

"Csak semmi sport" ahogy Churchill mondta.

Nincs mindig kedvem mély tartalomhoz, katarzishoz. Ésnagyondenagyon nem akarok semmi fájdalmasat. Csak kellemes habfürdőt, amibe belebújhatok. Figyelem a "Randiguru"  tanácsait, a lemenő naplementében vágtázó kovbojokat, Volverin barkóját, vagy Bill  Nighy-t kiégett rocksztárként. Az élet mindjárt szebbnek tűnik...

Ilyen filmet kellene csinálni. Igy kellene megcsinálni. "Csak könnyedén..."

Olyan filmet, mint az "Idétlen időkig", ami csak egy szokásos kuncogi estnek indult, de napokig nem tudtam másra gondolni miután megnéztem...

Sajnos az a baj, hogy egy jó filmhez mégis kell az alkotók húsa és vére. Csak ezzel megy a kamera. De az erőfeszítéstől függetlenü az elkészült film lehet "Andalúziai kutya" vagy "Igazából szerelem"  (vagy éppen Álom.net?!).

Csak én, a néző mondhatok ítéletet: "Ez a film tetszik nekem."

Más nem számít. Sem a művészet, sem a szándék, sem a  krititka.