Egy mondat az "Apró szépségek" c. gyermekszépségversenyekről szóló műsorból:

"Eddig a kutyáimat mutogattam, most viszont már a gyerekeimet"

Szabó Z. Pál tollából olvastam e veretes szavakat a http://www.filmkultura.hu/regi/2008/articles/essays/bunuel.hu.html oldalon.

Buńuel, hol a borotvád?!

Moziban voltam. A film mindegy is: jól kibeszéltük. Még mindig a gép előtt ülök. Interjúkat néztem színészekkel filmekről, szerepekről, karakterekről.... Olvastam ezt-azt (írni semmmit...) és közben szól a zene.

Ez nem tekinthető előrehaladásnak. Nem. De mégis jól esett. A karaktereken gondolkodom így hajnalban, és a zene még mindig szól...

Ezt a zenét Gerta Rauss napibármi blogján találtam ( http://gertarauss.blog.hu ) találtam, de annyira illik az én sorozatomba is, hogy belinkeltem.

 Ha igazán hasogat...

Hugh Jackman, Jay Lenonál:

Van egy elméletem arról, hogy kiből lehet jó színész. Nem tudományos, és teljesen szubjektív. Egy színész eszköze a teste, az arca. Eddig rendben van. 

De ha valaki kezdő (mint mondjuk Robert Pattinson), akkor ezt az eszközt nem fogja tudni megfelelően használni. A kérdés az, hogy tehetségtelen vagy pedig gyakorlatlan? Reménytelen, vagy csak tanulnia kell?

Szerintem  jó színész csak az lehet, aki a szemével is "játszik".

Az arcizmokat nehezebb megregulázni, és több gyakorlást is igényel, nem is beszélve a vokális eszközökről. Nem véletlen, hogy éveket kell tanulni a színjátszást.

De ha valakiben ott a tehetség, akkor a bonyolultabb eszközök profi alkalmazása előtt képes belehelyezkedni a karakter helyzetébe, és  ezért képes azokat az önkéntelen mikromozgásokat (arckifejezéseket és - főleg - szemmozgásokat) mutatni, amit abban a szituációban a megjelenített karakter mutatna.

A mikroarckifejezések azok az önkéntelen, rejteni szándékolt érzelmek, melyek a másodperc töredéke alatt tűnnek fel és tűnnek el az arcról, és általában ellentétesek a közölni kívánt szavakkal. Számítógépes elemzésükkel jól kiszűrhető a hazugság, a hamis tanuzás. A módszer olyan sikeres, hogy az FBI, vagy a CIA is alkalmazza kihallgatások, vagy repülőtéri vizsgálatok során. Ha a módszer olyan hőtérképpel is kiegészül, mely az arc vérellátásának változását mutatja, akkor a hazug komoly gondban lesz ha el akarja hitetni történetét. (A hőtérkép a hazugság során fokozódó vérellátást mutatja ki a szemek környékén, és az agynál.)

Robert Pattinson még kiforratlan és képzetlen, de a szemei azt mutatják, hogy megéri tanulnia. SOKAT.

Egy jelenet leírása a filmből... (az első csók előtt)

Belső. Tyler lakása. Este.

Tyler idegesen rendezgeti Ally leendő ágyát.

Tyler

Aidan elment.

Ally

(bólint, nem válaszol)

Tyler

(közelebb lép)

Itt leszek, ha kell valami...

Ally

(nem válaszol, egymást nézik)

Tyler lassan megindul Ally felé, félúton megtorpan. Ally nézi. Tyler lassan elér hozzá. Nem néz Ally arcba, aki viszont végig figyeli, és enyhén remeg. Tyler rápillant, felemeli a kezét, hogy megérintse az arcát...

CUT TO

 Következő kép: együtt az ágyban

 

Robert Pattinson tehetséges, és elszántan színész akar lenni. Még nem megy teljesen. Néha - mint a szappanoperákban - elér oda, ahol már csak drámaian tud nézni. Na jó, néha a szemöldökét is fájdalmasan ráncolja...

Máskor viszont úgy csillog, mint valami titkos - csiszolatlan - gyémánt a kavicsok között. Nincs birtokában a színészmesterség fortélyainak. Nem képzett. Nem profi. Tanulnia kell, mégpedig kegyetlenül sokat: drámaórák, színészmesterség, meg  a többi, és akkor valóban kiváló lehet. Addig is megpróbál jól játszani, érdekes filmeket választani, értékes munkákat csinálni az "Alkonyat" mellett/helyett.

Nehéz, hogyha a rajongói elvakultak: nem látják, hogy hogyan játszik, és nem igazán érdekli őket az sem, hogy miben, ahogy azt a következő interjú is mutatja (ahol is a "riporternő" szerint a "Remember me" nagyon hasonlít a "Twilight"-hoz, mert itt is szerelemről van szó.... Jajjj.) 

 Marilyn Monroe már sztárként iratkozott be 1955-ben az Actor's Stúdió színiiskolájába.

Ha Robert Pattinson színész akar lenni, neki is sürgősen mestert kell keresnie, és akkor egyszer nagyon jó lesz.

Az első  forgatókönyv amit életemben angolul olvastam a "Remember me" volt, és alig vártam, hogy a filmet is megnézhessem. Hogy átéljem ugyanazt a megrendülést, amit a forgatókönyv olvasásakor éreztem.

A mondás szerint: Az angol bor olyan, mint a francia rock and roll: nem az igazi.

Finom desszert... vagy angol bor? Valami hiányzott belőle. Elveszett a forgatókönyv párbeszédeinek gördülékenysége, viccei megkoptak vagy eltűntek. Az írott szöveg sodrása lassú hömpölygéssé változott a vásznon.

 A tragédia közel került, de a tőr a tüdőbe szúrt a szív helyett.

Pedig a téma megrázó, és fontos. Jók a szereplők, és a képek szépek. A főhős dögös, és tehetséges.  A kishug és Tyler szeretete kézzelfogható, az  osztálytermi jelenet is kifejezetten ütősre sikeredett.  Néhány rész pedig egyenesen lenyűgözött: mikor Tyler, a főhős lassan, félénken közelít Allyhoz, hogy először megcsókolja. Az egyik legszebb szerelmes jelenet volt, amit valaha moziban láttam. 

A történet sablonjai mesebeli toposzok is lehettek volna. De nem azok voltak, hanem karakterek és történetszövés. Mágikus szövet helyett flitteres varázslópalást.

Mitől érint meg egy zene, miért finom egy sütemény, ragad magával egy film? Nem tudom. Nézőként a csontjaimban kell érezzem... (leendő) forgatóköny íróként pedig tudnom kell, hogy mitől jó egy film. Néztem tegnap a filmet, és a színészi játékon, a forgatókönyvön és a rendezésen gondolkoztam. Sokszor az ész dolgozott a szív helyett. Ezt akarták a film készítői?! Kötve hiszem.

.......

Na persze az is igaz, hogyha az ember előre tudja a csattanót, mit vár?!

"Mindannyian ugyanazt akarjuk: szeretetet, megbocsátást... csokit."

Hát, a forma tényleg nem mindegy:Daughtry version of Poker Face

Egy kultúrtörténész szerint az első, a testképet igazán forradalmasító eszköz a szemüveg volt. A szemüveg  ugyanis, -  bármennyire  hétköznapi tárgy is -  elképzelhetővé tette, hogy lehetőségünk van fizikai korlátainkon átlépni, észlelésünket, testünket  tárgyakkal "megjavítani".

A pacemakerek, titáncsapok, és szilikonimplantátumok  idején a testmódosítás evidens lehetőség. A technika pedig fejlődik, hamarosan itt lesznek a mesterséges szemek, agyhullámokra kapcsolt vezérlőegységek és társaik.

Hogy jön ez a forgatókönyvemhez? Új szerkezetek - új problémák. A szereplők egy agyi elektromos aktivitással irányított nehézgép  vezérlőegységgével küzdenek.

Izgalmas, mi?

Két éjszaka olvasok már. Az álmatlanságtól fényesebbek a képek, és sodróbb a történet. Lopom a szavakat, hátha nálam is megállják helyüket.

Az udvaron orgonaillat...

How tired i am of this unbearable distance between us. How i wait for the toll of the recess bell. Have you forgotten me? Grown mindless of me? Tell me i'm not writing into an abyss, or that is what will become of my heart.

Határidők:

Early Entry Deadline: January 15th   $39
Regular Entry Deadline: March 1st   $49
Late Entry Deadline: April 1st    $59

Final Entry Deadline: May 15th $69



 

 részletek: http://pageawards.com/the-contest/how-to-enter/ 

Egy hat éves  - valóban elküldött - e-mail-je: (megj.: eredeti helyesírással)

Szia papa!!

Én vagyok Vince!
Hogyha jól tudom nagyon régen becsapódott egy meteorit.
Üdv,
Vince

Quimby - Magam Adom

A sztálini szovjetúnióban  a "Könyvek" olyan emberek voltak, akik egy betiltott/bezúzott könyvet szóról-szóra megtanultak, és zártkörű, titkos találkozókon elmondtak. Az egyik ilyen "Könyv" például a teljes "Mester és Margarita"-t tudta kívülről.

Régen mindenki tudta a fontos ismerőseinek a telefonszámát. Ma, ha ellopják a mobilom örülhetek, ha a rendőrség száma eszembe jut. A digitális világ externalizálta (külsővé tette) az emlékeim egy részét. A zsebemben hordom az adatokat, nem a fejemben.

De más változás is történt. Nem csak a tárgyakban, hanem a közösségi terekben is tárolom életem egy részét: képeket, blogbejegyzéseket, könyvjelzőket, publikációkat, akármiket. Telefonommal bármit felvehetek és megoszthatok pillanatokon belül, ezzel mások számára is elérhetővé teszem, ami velem történt: megoszthatom élményeimet, emlékeimet.

A "Vágatlan verzió" c. filmben az életesemények rögzítése és megoszthatóvá tétele töréténik egy új eszköz segítségével. Johnny Mnemonic adatokra cseréli emlékeit.  A Mátrix, vagy Total Recall világában az emlékek bizonytalan masszává olvadnak.

A forgatókönyvemben az adatok - emlékek; tárolás - adatkezelés; virtuális - és "valós" világ határán egyensúlyoz a főszereplőm RupertClum, és társai. Tetteik bizonytalanok, csak fájdalmuk, és örömük valóságos.

Annyit sem érdemlek meg tőled, hogy...

Én itt kiteszem a lelkem, te meg...

Ne gyere nekem megint azzal, hogy...

Velem ne is törődj, nyugodtan...

Igen?! Majd megnézheted, hogyha tőlem kell valami, hogy...

Annyi hálát sem várhatok, hogy...

Persze, mert te sosem érsz rá, amikor én...

Neked persze csak az számít, hogy...

Az neked válasz, hogy...?

Most az fáj neked, hogy megmondtam, hogy...

Az ember már azt sem tudja, hogy mire számítson a saját ...-tól...

Annnyi tiszteletet azért én is megérdemlek, hogy...

Ezzel jössz nekem? Ezzel?!

Azt mered mondani, hogy én...

Na jó ebből elég!!! Ha még egy szót mersz szólni...

 Egy kísérletben laboratóriumi patkányok örömközpontjába elektródát ültettek. A patkányok egy pedál lenyomásával -  az elektróda segítségével  - annyiszor juttathatták magukat a csúcsra, ahányszor csak akarták.

Az eredmény az lett, hogy a patkányok, nem ettek, nem ittak, nem aludtak csak nyomogatták a pedált. Halálukig.

Nincs az a film, amiben egy kis(?) szex ne férne el. Legyen az szerelem, vágy, megszállottság, romantika, vagy éppen mellek.

Az én történetem sokáig elég szomorú, mert Rupert Clum - a főszereplő - le van robbanva. De szex kell. Nem tudom, hogyan, de az biztos, hogy a következő videó ott lesz benne.

Timbaland - Carry Out ft. Justin Timberlake

"I can feed you, you can feed me
Girl deliver that to me, come see me
Cause it's me, you, you, me, me, you all night
Have it your, way, foreplay
Before I feed you appetite"

Egy "jóakarója" elpletykálta Arisztotelésznek, hogy távollétében bizonyos barátai súlyosan becsmérelték.

- Hogy távollétemben mit beszélnek rólam, azzal nem törődöm. Távollétemben akár meg is botozhatnak.

forrás: Békés, I. (1975.) A világ anekdotakincse, Gondolat, Budapest, 478. old.

Nekem, esküszöm, eddig fogalmam sem volt arról, hogy ilyen van. Hogy valaki nem a saját törtétenét kezdi el írni, hanem egy film/történet kereteit megtartva új folytatásokat, más befejezéseket készít. Új "Alkonyat" vagy "Harry Potter" köteteket, Középfölde sagákat ...

Tegnap véletlenül tévedtem az egyik ilyen fanfiction oldalra, ahol az egyik szerző két majdnem 400 oldalas "könyvet" írt egy témában, az alaptörténet egy pontjáról elkanyarodva, teljesen más végkifejlettel.

Nem is értettem a dolgot. Hogy? Miért? Minek? Nem pont az a lényeg az írásban, hogy az ember a saját világát építgeti? Miért hagynám ki pont ezt a legfontosabb részt? Miért írnám más történetét?

És akkor... belemerültem az egyik változatba. Olyan volt, mint "A giccs öröme" c. részben belinkelt számok. Mint egy kád forró víz: Ismerős. Kellemes. Meleg. Egy régi barát új fotója.

Lehetett a karaktereken gondolkozni, a stílust, vagy a történetszövést szeretni/utálni, a dialógusokon ciccegni. "Én ezt máshogy írtam volna!" (Nyilvánvalóan sokkal jobban...).

Tökéletes terep a stílusgyakorlatra. Ha a választott keret (pl. Harry Potter féle mágia) elég népszerű, akkor lesznek olvasók is, akármennyire amatőr is az író, akármilyen bénák is a történetek.

A lelkes fanok  ráadásul otthon vannak a témában. Érdeklődnek. Elolvassák az elkészült írásokat, és azonnal kiszúrják, ha egy karakter inkoherensen viselkedik, vagy ha az író nem tartja be a választott világ szabályait. Ráadásul aktívak, és véleményüknek hangot is adnak. Jönnek szépen a kommentek. 

 

Persze mondhatjuk, hogy elfogultak... Igen, elfogultak. De  nem az író, hanem a történet, vagy a karakterek felé. Imádják Edward Cullent, és kíméletlenek a szerzővel, ha  az "meg meri sérteni"   ezt a drága vámpírt egy gázos történettel.

Akkor aztán nincs kegyelem! Márpedig (ahogy egy szerencsesütiben írták)

"Drága kincs a kritika annak, aki fejlődni szeretne"

Egy szépségkirálynő jelölt egy versenyen, arra a kérdésre, hogy mit szeretne nyertesként, így válaszolt:

 - "Természetesen világbékét... és... - ha lehet ... -  egy villát nekem."

Hát itt tartunk jelenleg. Teljes az egység. A régi  - a koronáját éppen átadó -szépségkirálynő, és a most megválasztott nyertes egyet akar:

 - tartós békét (nemzeti összefogást, megújulást).... és ha lehet... egy villát nekem.

Ma hagyom a stílust. Giccses filmeket nézek, és ezt a két számot linkelem be:

Shayne Ward: Breathless

Lil Rain: Adore You

Eddig csak lemondóan legyintettem arra (szánalmas alak), aki ír, és közben azon nyafog, hogy "vajon jó lesz-e", "vajon tetszeni fog-e", meg "jaj-jaj..."

De most már érzem a csontomban a baltát. 

1. mankó

"Kezdő író, költőtárs - fel a fejjel!  

Fel a fejjel, akkor is, ha rosszak azok a szegény versek - fel a fejjel, nincs oka szégyenkeznie! Vallja nyíltan és bátran: költő vagyok!"

".... a szemtelen és ostoba bankárnak vágja büszkén a szemébe: én költő vagyok, ha rossz költő is - de mi vagy te?

Te semmi se vagy, mert te meg se próbáltad, hogy költő légy!" 

Karinthy Frigyes: SZERKESZTŐ ÚR, KÉREM! Pesti Napló, 1928. május 20. forrás: http://www.elib.hu/07300/07367/html/02.htm

2. mankó

Te meglátsz valamit, és az kérdezed: Miért?.
De én megálmodok sosem volt dolgokat, és az mondom: Miért ne?
George Bernard Shaw , forrás: http://filozofia.wplanet.hu/bonmot.html 
 

Tippek, trükkök az íráshoz:

• "szabadon úszó", nyitott figyelem

• alkalomadtán "automatikus írás" (minden logika és kontroll nélkül),

• játék az ötletekkel, ötletgyilkosság/boncolgatás, kérdések,

• az ötletek "mind-mapping" szerű ábrázolása,

• ötletcsírák inspirálása filmekkel, könyvekkel, képekkel, akármikkel...

• notesz, napló, egyéb feljegyzések, adattárolás, cédulázás,

• mindennap írni, bármi is a helyzet,

• a téma és a szerző egysége,

• "munkaidőn túl nem zseni": rendszeresség, intenzitás, folyamatosság, munkaidő, időtartam, hely, kreatív fázisok.

 Forrás: Gesing, F. (2007.): Kreatív írás, Mesterfogások íróknak, Z-Press Kiadó, Miskolc

Foxy Shazam - A Dangerous Man

Minden regény/történet/forgatókönyv fontos eleme a névválasztás. 

Jó-jó, de milyen szempontok szerint?

"A huszadik század (nem polihisztorikus) irodalmiságának legáltalánosabb feltételeit szem előtt tartva három alapvető elv játszik szerepet az irodalmi névadásban: a pszichológia (érdemileg a tudattalan), a mű üzenete (pontosabban a konkrét név helye és szerepe a mű üzenetének egészében), valamint az örök és az éppen érvényben lévő társadalmi és politikai tabuk, előírások és szabályok (amelyek aktuálisan lehetnek öntudatlanok, az írói választás indokolásában azonban lehetnek megnevezhetőek is....

 A név kiválasztásához való kötődése komplex és szintetikus jellegű, szociális, de egyéni motívumai is vannak, kommunikálható és nem-kommunikálható elemeket egyszerre tartalmaz."

forrás:http://www.pointernet.pds.hu/kissendre/irodalomelmelet/20080203064344424000000180.html

 

Persze - ki tudja - hogy a fentiek nálam nem játszottak-e szerepet. De az biztos, hogy én ezt a történetet egy (nem magyar anyanyelvű) színész miatt írom. Azt akarom, hogy ezt a szerepet - ha egyszer talán  odajutok - ő játssza el. Csak ő, és senki más.

Az egész történetnek nincs értelme, ha nem ő lesz a főszereplő. Nem lehet a neve Kovács Péter, vagy Zsolozsmay Károly... Nem is akarom, hogy ez egy magyar történet legyen, "rendes" nevekkel, meg "normális" tartalommal.

A semmiben fog játszódni, semmikor. No meg néha az USA-ban, mostanában. Ezért angol nevet választottam, és kész.

(Remélem, hogy a történet egyszerre lesz annyira vicces és szomorú, hogy senki gondolkodik majd a neveken.)

Popper Péter levele

Barátaim, fiam, lányom, szerelmeim, munkatársaim, szétszórt rokonaim, akik még itt-ott megtalálhatók vagytok, Magyarországon és a világ legtöbb országában, egyre magányosabban és egyre öregebben. A történelem által széttaposott öt nagy család, a Popperek, a Mandelek, a Najovitsok, az Ádlerek és a Buriánok maradványai. S a periférián még a Spitzerek. Kik ezek az emberek? Főként magyar, német, cseh, erdélyi származásúak, akikből az első világháború idején a honvédség hősei, majd a fasizmus alatt a zsidóság halottai lettek.

Márai azt kérdezte: össze tudod-e rakni még a Margitszigetet? Én azt kérdezem: össze tudod-e még rakni a családot, engem? A nagypapákat, a nagymamákat, az unokatestvéreket, az orvosokat, a rabbikat, az Aréna úti meg az apostagi és az Ercsiben egykor működött zsinagógát? A péntek estéket, a hosszúnapot, a purimi és a hanukai játékokat.

S mert a közelmúltban történt valami velem, megkérdezem: vajon jól emlékszem-e Lucifer kérdésére Ádámhoz? Nos, vitéz uram! Nem borzogat egy kissé furcsán a torz képű halál hideg szele?

És én felelek: borzogat.

Nagypéntek éjszakáján túlságosan hirtelen és agresszíven ért az, amit Déry a végzet végső ebtámadásának nevez. Szívroham, gyomorvérzés, vesevérzés, általános ízületi gyulladás egyidejűleg. Intenzív osztály, dialízis és mindmáig tartó folyamatos beszélgetés a halállal. Várjuk meg, amíg néma csend lesz közöttünk.

De addig - kérem megértéseteket - igyekszem eltűnni az életetekből. Kol Nidré könyörgésének megfelelően minden esküt, fogadalmat, elkötelezettséget érvénytelennek, tévedésnek nyilvánítani.

Kérésemre Kati jól működő barikádot szervezett körém. Csak egy őrült nőnek sikerült telefonon áttörnie. Előadást akart. Mondom, intenzív osztályon fekszem. Mit csinál ott? - kérdezte. Haldoklom. Kis szünet. Majd: különben hogy van? Különben?

Különben jól vagyok.

Péter (Popper)

Two Men Zumanity, Las Vegas, Cirque du Soleil's Zumanity created by Patrick King

Terry a sarkon túl lakott. Olasz volt, nálam idősebb. Én nyolc éves voltam. Ő tíz. Gyakran néztem őt. Ő meg nézett engem, ahogy őt néztem.

Nem tudtam, hogyan kell barátkozni, így hát ott álltam, és a legcsúnyább szavakat kiabáltam a lány felé. Mivel anyám szókincse gazdag volt e téren, nekem is elég jól ment. Egy idő után végre felállt a lány és jól megkergetett. Ilyenkor mindig eltűntem, másnap már újra ott voltam, és kezdtem az egészet előről.

Egyik nap elkapott. Éppen "össze akarta verni a képemet", amikor hirtelen úgy döntött, hogy  legalább megkérdezi, miért kínoztam ilyen kitartóan és ilyen sokáig.

- A barátod akartam lenni - nyögtem ki dühödten

-  Te nem vagy normális - mondta utálattal - Miért nem kezdtél egyszerűen beszélni velem, ahogyan azt a normálisok szokták? - kérdezte

Ha tudtam volna akkor, amit most már tudok, így válaszoltam volna: "Mert valóban nem vagyok normális"

A legjobb barátok lettünk.

(forrás: Donna Wiliams: Léttelenül, Egy autista nő naplója, 40. old., Animula, 1999.)

A mizantróp szereplőm küzd a kapcsolatokkal. Egyenlőre még a káromkodásnál tart.

Az egyik szereplőm egy kicsit mizantróp lesz. Cinikus, vicces, tehetséges, félénk.

Nem szeretem az olyan embereket, akik nem olyanok, mint más ember. Más ember is elég undorító. Hát még az, aki nem olyan. (Szerb Antal)

forrás: http://www.tar.hu/svejk/bolcs3.htm

Popper Péter a Rákellenes Liga a HER2 klub rendezvényén:

Forrás (az eredeti videóval, letöltési idő: 2010. április 20.): www.50plusz.hu/mediatar/media/Popper_Peter_fiatalkori_megvakulasanak_tortenete/3789

(A videó korlátozott ideig lesz csak elérhető, ezért leírtam a szöveget.)

"Hadd mondjak egynéhány példát a saját személyes életemből.

23 éves voltam, mikor észrevettem a villamoson, hogyha az egyik szememet becsukom, akkor a másikkal rosszabbul látok. Ez kezdetben egy játék volt, hogy nyitogattam, csukogattam a szememet. Aztán elmentem szemészekhez és megállapították, hogy van egy Cataracta nevű szembetegségem fiatalon... és meg kell majd operálni.

És ilyen nagy tudósokhoz mentem el természetesen. De nem tetszettek. Nem a tudományuk nem tetszett. A karakterük nem tetszett. Az atmoszférájuk nem tetszett. És mindig továbbmentem. Kerestem egy olyan szemészt, akivel egy húron pendülünk, rezonálunk egymásra. És így találtam meg Túri Károlyt, a hadsereg főszemészét. Most visszaadok egy történetet, elnézést kérve...lesz benne csúnya szó is.

A Túri Károly vezérőrnagy, orvos megvizsgált engem a honvédkórházban. Majd leültetett egy karosszékbe, az asztal egyik oldalára. Ő leült a másikra, és a következőt mondta nekem, 23 éves fiatal embernek: "Ez a szem szar." - mondta Túri Károly. "De fiatal vagy, és az életeden keresztül sok-sok éven át szükséged lesz a szemedre. Ezért tedd meg az én kedvemért, hogy megvárod, amíg megvakulsz. Akkor én könnyebben operálok .... (akkor még késsel operálták a cataractat) ... biztosabb a siker. Vállald fel ezt a kedvemért."

Ez megtetszett nekem. Megtetszett nekem az az atmoszféra, hogy két egészséges ember ül az asztal két oldalán, és egy beteg szemről beszélnek, amely történetesen az enyém. És én ezt a szívességet megtettem. ...szívességet (?)... és megvakultam. És éltem három évig vakon. És azt láttam a betegtársaimon, hogy karakterváltozáson mennek át. Keserűek lesznek, van bennük egy rejtett vád az egészségesek felé, hogy "Miért éppen én?!" vagy az isten felé... vagy a sors felé. "Miért éppen én?!"

Én ettől féltem. Úgyhogy elhatároztam, hogy csinálok egy játékot a vakságomból. Azt játszom, hogy az istenek elvisznek engem a sötétség birodalmába, egy nagy kalandra, és ha szerencsém van, majd kikerülök a fényre. Namost ez egy nagyon nagy kaland lett ebből a játékból, és nagyon sokat változtatott az életemen.

Én egy rohadtul rendetlen ember voltam. De nem láttam. És ha nem tettem a helyére a dolgokat, soha többet nem találtam meg. A cigarettámat, a gyufámat... Új félelmek jelentek meg az életemben: a hegyestől, a kiállótól, a padlón keresztbe lévő tárgytól, amiben eleshettem.

Aspiráns voltam, tudományos ösztöndíjas. Előadásokat tartottam az egyetemen, de szégyelltem a vakságomat. Ezért nem láttam a katedra szélét és leestem csomószor. Erre híre ment, hogy én részegen tartok előadásokat. Hát hiába...

Nagyon kifinomodott a hallásom viszont. Tehát egy ideig meg tudtam mondani... már a műtét után is még egy darabig... hogy most nem mondasz igazat. Hallottam a szavak zenéjéből. Szóval nagyon érdekes volt az egész. Tényleg kaland lett belőle.

Ennek ellenére... öö....öö... műtét előtt egy barátom eljött hozzám. És azt mondtam, hogy: "Nézd! Én is áttanulmányoztam  - amíg még láttam  - a műtét rizikóit, és tudom, hogy sikerülhet is, de nem sikerülhet... ilyen is van. Bevérzik a szemfenekem, véglegesen megvakulok. És ebben az esetben - mondtam neki - muszáj öngyilkosnak lennem."

Azt mondja: "Miért?"

Mondom nézd, én rájöttem valamire. Él körülöttem két-három ember, akik szeretnek engem annyira, hogy megadnák nekem azt a kiszolgálást, amire egy vak embernek szüksége van. Csakhogy ÉN nem szeretek senkit annyira, hogy ezt véglegesen el tudjam fogadni, élethossziglan. Ideiglenesen igen. Vakok közé nem megyek élni, mert félek a lelki torzulatoktól. Mi marad hátra? Hazavágom magam.

Ez olyan fontos volt számomra..., olyan fontos, hogy mikor már sikeres műtétek után jól lettem, egész másképp kezdtem kezelni az öngyilkosjelölteket. Mert meg voltam győződve arról... és ma is meg vagyok ... hogy az emberek többsége nem azért lesz öngyilkos, mert nem szeretik őket. Hanem azért, mert ő szeretetképtelen.

Ezt nem tudja elviselni."

Popper Péter mondta egyszer (valahogy így):

"Hogyha egyszer ördög lennék, és egy magasabb ördögkapitány parancsait követném az emberek  elveszejtésében (kuncog), akkor pont ezt csinálnám, amit az emberek csinálnak most. Rengeteg információt adnék, villámgyorsan, úgy hogy érzelmileg ne lehessen követni.

- Cunami, 120 ezer halott... Már éppen megrendülnék, mikor beadják a Kalocsai néptáncegyüttes műsorát... Már éppen elmerülnék benne, mikor bevágják, hogy XY sztár majdnem elvesztette a telefonját...

Nincs ember, aki mindezt be tudja fogadni."

Na, és hogy jelentették be a halálhírét a tv-ben?!

"Meghalt Popper Péter, magyaroszág egyik legismertebb, és legelismertebb pszichológusa.

(szünet)

.... ÉÉÉS most.... a legfrissebb bikinidivatról!"

 R. Pattinson: Never Think

Song To Say Goodbye - Placebo

A legtöbb filmben elérkezik az a pont, ahol minden reménytelennek tűnik. Az a pont, ahonnan nem látszik a kiút.

Egy pszichoterápiás módszer az ilyen mélyponton lévő klienseket nem a pozitív gondolkodás erejével "rántja ki" (PL.: "Egyre jobban és jobban érzem magam"...), mert ez legtöbbször elfogadhatatlan a segítségkérő számára. (Hát nem érzi egyre jobban és jobban magát...)

Ehelyett a terapeuta valmilyen módosult tudatállapotban - például relaxációban, vagy hipnózisban - feleleveníti a kliens életének legborzalmasabb élményét, amit valahogy sikerült megoldania. Amennyire lehetséges segít neki, hogy a lehető legjobban felidézze ezt az élményt: mit érzett akkor, mire gondolt, akár még... mit látott, hallott, szagolt akkor.

És ha már EZ sikerült, akkor azt derítik fel, hogy annál az esetnél hogyan tudott túljutni az eseten. Igy mélypontból a saját eszközei felidézésével és felhasználásával lesz képes kimenekülni a páciens.

Egy konfliktus megoldása mindig a páciens/karakter belső erőforrásaira és lehetőségeire kell, hogy épüljön. A motiváció kidolgozása alapvető ahhoz, hogy a történet mélypontjáról hiteles út vezessen kifelé.

Faragok még egy kicsit Rupert Clum-on.

A metrón kopott asszony ült velem szemben. Fáradt arc, összevissza, lenőtt haj, törött körmök, bolyhos pullóver, féloldalas cipő. Megfakult táskájából előkapart egy "Romana"-t, és az ujjait a sorokra nyomva olvasni kezdte. Néztem, ahogy a szájával formálja a szavakat. Ahogy a szöveget silabizálva erőlködik, hogy a betűk értelmet kapjanak.

Jaj - gondoltam először - jaaaj. Ez könyv?! Ez olvasás?!

De aztán hirtelen az " Olvasó Ember" ült előttem. Aki akkor is..., aki csakazértis...

Nem csak bölcsészek olvasnak, és nem csak filmkritikusok néznek filmeket.

Vajon NEKI mit írnék?

A kiváló cím mellett, a míves tartalmat, és a lenyűgöző nyelvhasználatot is ajánlom mindenki figyelmébe. ("Mit? Sokoldalú. Céltudatos. Kemény.")

 

Kiknek?

Olyan felső- és középvezetőknek,
ο akik nyerni akarnak, de nem legyőzni
ο akik tréningedzettek

Mit?

ο Sokoldalú. Céltudatos. Kemény.
ο A KAIZEN módszer elsajátítása
ο Fizikai és mentális erőpróba

Hogyan?

ο Érzelmi és racionális hullámvasutazás

                                              ..... és így tovább.

Elérhető: http://www.skull.hu/szamuraj

"Ebben az egyenesben elérhetjük a 300 km/órát .... és egy kicsit pihenhetünk is.

(F. Alonso, 2010. F1, Kínai Nagydíj)

Állítólag mikor Jonny Depp a "Karib tenger kalózai"-t forgatta, olyan boldog volt, hogy eljátszhatta Jack Sparrow szerepét, hogy kosztümben mászkált a városban, és gyerekeit Kalózkapitányként vitte vásárolni.

Igen. Vicces, hogyha egy felnőtt át tudja adni magát egy gyerekkori álma megvalósulásának. Boldog ember, aki meg meri tenni.

Én mindig is írni akartam, és akármilyen röhejes, most írok.

Karddal járok vársárolni.

A látóidegnél nincs receptor: igy az ide eső ingert a szem nem dolgozza fel, nem látjuk: vakfolt alakul ki. (Csak jobb szemmel nézve a kék csillagot, a piros kör egy bizonyos távolságról nem látszik.)

forrás:http://opticnet.hu/cikkek/vakfolt-teszteld-magad.html

Azonban ha az ábra fölé és alá egyenest húzunk,   azt akkor is folyamatosnak látjuk, hogyha a vakfoltra eső rész kiesik. Az agy kiegészíti a látottakat, és folyamatossá teszi az észlelt egyenest. A szemünkkel érzékeljük a fényt, de jelentést az agy ad a látottaknak .

__________________

__________________

Az érzékelés nem objektív. A konstruktivisták szerint nem érzékeljük, hanem "megalkotjuk" (konstuáljuk) a külvilágot. Az információ felvétel alapja az előzetes tudás. Vagyis a tudás megszerzése (tanulás) olyan konstrukciós folyamat, mely alapvetően az előzetes tudás által meghatározott.

A vakfoltot is kitöltő egyenes esete mutatja, hogy nem azt látjuk, amit pusztán az érzékeink követítenek. Ha így lenne, akkor az egyenesnek "lyukasnak" kellene lennie ott, ahol a vakfolt van, ahonnan nem kap az agy ingert. Mi azonban mégis folyamatosnak látjuk az egyenest, mert az agy "kitölti a hézagot".

Egy filmben, egy történetben sem kell mindent leírni. Ha az szerepel a szövegben, hogy "bemennek egy étterembe, és két óra múlva fizetnek", akkor tudjuk, hogy kinek és miért fizettek: hogy a szereplők vacsoráztak, és kiegyenlítették a számlát. Ismerjük az ilyen helyzetek script-jeit, és "fél szavakból is értjük" a dolgot. Nem kell  a szót erre szaporítani.

De ez a hatás meglepetést is okozhat, ha a "leírt" (a forgatókönyvben/filmben szereplő) helyzet hétköznapi magyarázata más, mint ami ténylegesen történni fog a filmben.

Ha az agyunk tévesen egészíti ki az egyenest, ha kiderül, hogyha jól megnézzük valójában nincs ott semmi, és a vonal  tényleg megszakadt: ha a film története másfelé kanyarog, mint ahogy várnánk, másmerre, mint ahogy azt a történet "adataiból" kikövetkeztettük. 

_____________         ___

_____________          ___

A Nagy Öreg meghalt:

"Egyet tanácsolhatok: nem szabad az élményeket meg nem élni. Ha valaki jól élte végig az óvodáséveit, iskolásként nem akar újra óvodás lenni. Ha megélte mindazt, amit az élet kínál egy gyereknek, egy felnőttnek vagy egy idősebb embernek, akkor nem lesz baj. Ha pótlandókat görget maga előtt, akkor lesz a baj. Ki kell iktatni az érzést, hogy átmeneti korszakok vannak az életben. Nincsenek. Az az életem, amit élek, nincs átmeneti korszak, az időskor sem az"

forrás: http://index.hu/kultur/klassz/2010/04/16/elhunyt_popper_peter/

A "kettős kötés"-nek nevezett - és gyakran komoly fejlődési gondokat okozó - szülői viselkedés során, más hangzik el szóban, mint amit a metakommunikáció mutat.  Az ilyen kommunikáció során a tényleges szándék  legtöbbször éppen ellentétes az elhangott szavakkal: "Persze, elmehetsz", (de ha el mersz menni...)

A forgatókönyv nem csak dialógusok leírásából áll, hanem - néhány szóban - utalni kell a metakommunkációra, a tényleges viselkedésre is. Csak az árnyalt leírás tudja megmutatni igazán a karakter tényleges szándékát.

"Az a srác, pont úgy néz ki, mint Jézus" - mondta valaki.

Ha az embereket megkérdezik milyen színű az elektron, szinte mindenki gondolkodás nélkül rávágja, hogy KÉK.

És hogy néz ki egy űrlény? Hát persze hogy kicsi, szürke és nagyszemű. Ezt még egy hülye is tudja.

Sohasem látott, csak a képzeletben létező dolgok élőbbként hatnak, mint néhány tényleges dolog.

A digitális technika fejlődésével szóba került, hogy régi színészek digitális formában "újra játszhassanak". Hogy Marilyn Monroe új szerepet kapjon Rudolph Valentino oldalán. De elhangzott az is, hogy új, csak a virtuális világban létező "személyek" szerepeljenek különféle filmekben.

Ez hatalmas felzúdulást váltott ki.

Megengedhetetlen! -kiáltottak többen - Mi lesz a hús-vér színészekkel?!

Hogy?!- kérdezte egy producer - és Miki Egér?! Frédi, Béni vagy éppen Sooby-Doo?! Ők már most is "létező" virtuális színészek...

Egy teremtett karakter is élhet önálló életet. Ha jól  el van kapva. Ha a szívünkhöz közel áll.

Egy szakdolgozatot író pszichológushallgató olyan programocskát készített, mely előre megadott szótárból látszólag értelmes pszichológiai "szakszövegeket", és  "verseket" készített.

A  kísérleti személyeknek az volt a feladata, hogy felismerjék, hogy az adott szöveget a gép generálta-e, vagy pedig valós költeményből/publikációból származik.

Az eredmény szerint a pszichológushallgatókból álló  csoport nem nagyon tudott különbséget tenni a valós pszichológiai szakszöveg, és a halandzsa között, viszont a véletlennél sokkal nagyobb valószínűséggel ismerték fel a valódi költeményeket.

Az érzelmek jó útmutatók. Míg a racionális gondolkodással értelmezett "szakszövegek" átlátszatlan üvegként állták a felismerés útjátba, a költészet, az érzelmek akadálytalanul vezettek a helyes döntéshez.

A forgatókönyvek szerkezete kötött. 3Act, plot, meg a többi. De ha csak a racionalitás vezérel, a nézők az első tíz percben látni fogják, hogy ezt a forgatókönyvet egy logikai szabályok alapján működő "program" dobálta össze.

A torkukra fogom tenni a kést...

Neumann János (1903-1957, magyar matematikus) 1913-tól a Fasori Evangélikus Gimnáziumba járt, sok más kiváló kollégájához (pl. Wigner Jenőhöz) hasonlóan.

Matematika tanára mesélte egy interjújában, hogy: "Jancsi brilliáns volt. Délutánonként a szobámban beszélgettünk a matamatikáról..........., nem....., nem nevezném tanításnak."

Adam Lambert az "American Idol" 2. helyezettje. Brilliáns hang, profi fellépés, magabiztos színpadi jelenlét, és ... borzalmas stílus. Profi? Igen. Tetszik? Öööö....

(tánc)stílus: ld. 1,24 -1,30 rész

énekhang: ld. 2,50- 3,00 rész

 

Fontolóra kell vennem, hogy  nem elég jól megcsinálni a forgatókönyvet. A stílus is számít.

Miért volt forradalmi Nikolaus Kopernikusz (1473-1543, lengyel csillagász) heliocentrikus világképe, mely szerint a Föld és a többi bolygó kering a Nap, a Hold pedig Föld körül?

Ahogy arra Norbert Elias (1897-1990, német tudásszociológus) rámutat, a heliocentrikus világkép nem okozott óriási változást a kor tudományos előrejelzéseiben. Persze tudományos szempontból is kiemelkedő felfedezés volt, de ez messze eltörpült az emberekre gyakorolt érzelmi hatás mellett.

A pozitivista tudományelmélet szerint a tiszta ráció a tudomány alapvető eleme. Elias szerint viszont még a tudományos nézetek is mindig tartalmaznak érzelmi  komponenst, elkötelezettséget, "tudományos hitet".

Kopernikusz, kora tudományos hitét ingatta meg. Az érzelmekre hatott, és alapjaiban rengette meg kora nézeit.

Ezt a kapcsot keresem a filmben: azt a pontot, ahol a néző érzelmeit ragadom marokra, ahol be tudom vonni a történetbe.