Egyszer Ramanujan (1887-1920, indiai matematikus zseni) és G. H. Hardy (1877-1947, brit matematika professzor) Londonban taxin utaztak. Hardy csak a taxi távozása után vette észre, hogy aktatáskáját - benne fontos kéziratokkal  - a kocsiban felejtette. De Ramanujan megnyugtatta, hogy emlékszik taxi rendszámára: 1729.

Hardy igen örült ennek, de nem hagyta nyugodni a kérdés, hogyan lehetett megjegyezni egy ilyen érdektelen számot. Hogy lenne ez a szám érdektelen?! - kérdezte Ramanujan. Ez a legkisebb olyan egész szám, amely kétféleképpen bontható fel két köbszám összegére:

 

1729 = 1³ + 12³ = 10³+ 9³

Tegnap este a "Holnapután" c. filmet néztem meg (újból). Most annyi volt a különbség, hogy JEGYZETELTEM.

Ezt sem hittem volna... Ilyeneket írtam: 03: "Teljes kép az amerikai zászlón. Előtűnik a..."

Igy azért más nézni egy filmet...

Ahogy a showder klubban mondták: (A magyar politikusok a Parlamentben) úgy olvassák a Blikket, mintha Heideggert fordítanának szanszkritra.

Hát, jelenleg én is itt tartok a filmekkel. Heideggert fordítok szanszkritra. (Vagy csak olvasni tanulok?!)

Ó, ha ilyen lenne...

Felix Lajko with Antal Brasnyo:www.youtube.com/watch

 ....

És egy kis harci ráadás csak  hikikomoriknak  ritmusrajongóknak és elvetemült gamereknek:)

Battlefield 2 Gun Sounds!www.youtube.com/watch 

Everybody speaks english, but me!

Superman (Erdélyi Zsolt) mondta egy rádiós adásban, hogy halálra nyomasztja az "angol zsarolás", hogy már mindenkinek kell tudnia angolul.

Hogy ez már nem előny, hanem követelmény.

Borzalmas. Teljesen egyetértek. Iszonyú, hogy egy rohadt nyelv áll közém és a forgatókönyvek/filmek/kritikák/pletykák/tanácsok/leírások/producerek/interjúk.... minden közé.

Pusztuljon minden angol(ul beszélő)! Le az angol zsarolással! Fuj!!

(De addig is, amíg mozgalmam teljes sikert ér el, lehet hogy beiratkozom egy tanfolyamra, és filmeket nézek angolul)

"Nyelved határai, világod határai"

Mozart: Figaró házassága

Canzonetta sull'aria: Schwarzkopf/Moffo - Janowitz/Mathis: www.youtube.com/watch

A nagyagy belsejében található un. putamen, és az agykéreg egyik szigetszerű része az insula, komoly szerepet játszik a gyűlölet ÉS a szerelem/vonzalom kialakulásában.

Nem GYŰLÖLLEK RupertClum... de ha egyszer a kezembe kerülsz...!! (Miért áll ellen egy főszereplő?! Miért?!)

Bohumil Hrabal szerint a könyv nem arra való, hogy az olvasó elaludjon rajta, hanem úgy ahogy van, alsógatyában ugorjon ki az ágyból, és rohanjon szétverni az író úr pofáját.

forrás:http://zsinszka.blog.nlcafe.hu

Joe Esterhas tanácsai. Nr. 1:

Moziszerűen írj!

Raymond Chandler mondta egy barátjának: "Gondolom ismered a történtet a híres íróról, aki azon törte az agyát, miként tudná nagyon kurtán bemutatni, hogy egy középkorú férfi meg a felesége már nem szeretik egymást. A végén csak összehozta. A férfi és a felesége liftbe szállnak, és a pasas nem veszi le a kalapját. A következőn beszáll egy nő, és azonnal leveszi. Ezt nevezem filmszerű leírásnak. Én négy oldalt csináltam volna ebből."

Forrás: Esterhas,  J: Ördögi kulcs Hollywoodhoz, Miért isten a forgatókönyvíró? JLX Kiadó, Budapest, 2007. 195-196. old.

Tolsztoj szerint: "A boldog családoknak nincs története". Az élet folyik, történik, elmúlik. Boldog pillanatok, fájdalmas múlt, vagy félelmetes jövő nélkül. Öröm a jelenben, és bizalom az eljövendőben.

Egy forgatókönyv mindig történet. Nem lehet meg fájdalom és boldogtalanság nélkül.

Int. Rupert Clum szobája, este

Rupert most jött vissza az egyetemről, ül az ágya szélén, és...

• a szeme villámokat szór,

• dühében letép egy darabot az ágy matracából,

• fel alá járkál a szobájában, és néha belerúg a földön fekvő tárgyakba,

• felkap egy tollat és sértő szavakat körmöl egy papírlapra,

• a lapot átfutja, dühödten összegyűri és kidobja a kukába,

• mellé...

• a szemeteshez vágja egyik könyvét,

• elmegy zuhanyozni,

• ruháit letépkedi magáról és a földre szórja,

• nincs türelme beállítani a vizet, és forró vizet ereszt a hátára,

• csúnyán káromkodik,

• a zuhanyból kiszállva berugdalja a ruháit a szennyes mellé, és egy szál törölközőben elkezdi levagdalni a haját,

• a hajakat a mosdóba szórja, aztán egy kézmozdulattal a szemétbe söpri, nem törődve, hogy hogyan hullik szét a földön,

• borotválkozni kezd, de megvágja magát,

• véres arcára egy papírkendőt szorítva kimegy és iszik egy sört,

• végül eldől az ágyon, és a sörösdobozt a szemetes mellé küldi. 

Egy alkalommal Papp Laci komoly tétmérkőzést vívott. Az ellenfél keményen ellenállt, és Papp Lacit csak a gong mentette meg a kiütéstől. Az edző - hogy lelket öntsön a kiütés szélén álló boxolóba - ezekkel a szavakkal bíztatta a szünetben:

- Csak így tovább! Támadj! Meg sem tud ütni...

- Akkor - felelte Papp Laci - figyelje a  bírót, mert valaki hatalmas sallereket kever le nekem! 

Nagy szükségem lenne egy kis bíztatatásra...

Ext., a göttingeni fürdő előtti pázsit, délután.

Wigner Jenő és egy német csillagász napoznak a fürdő előtti pázsiton. Wigner lábszárán csíkokban másznak a hangyák.

 Csillagász

A lábadon!... Nem csípnek?

Wigner

Sajnos, nagyon...

Csillagász

De hát, miért nem csapod agyon őket?!

Wigner

Nem tudom, hogy melyik volt... 

A mottó továbbra is: Azt érzem, amit ilyenkor kell... IRIGYKEDEM! 

Az alábbi történet a Koppenhágai Egyetemen egyik fizika vizsgáján történt.

A kérdés így hangzott:"Írja le, hogy egy barométer segítségével miként mérhető meg egy felhőkarcoló magassága!"

 "Fogsz egy hosszú zsinórt, rákötöd a barométer tetejére, majd a barométert a felhőkarcoló tetejéről lelógatod a földig. A zsinór hosszúságának és a barométer magasságának összege megegyezik a felhőkarcoló magasságával."

Ez a magyarázat azonban a vizsgáztatót meglehetősen feldühítette, így a diákot megbuktatta. Ám a diák nem hagyta magát, mivel szerinte a válasz abszolút helyes volt. Az egyetem vezetősége így kijelölt egy független bírát, aki megállapította, hogy a válasz valóban helyes volt, de nem tükrözött semmiféle fizikai ismeretet. A probléma megoldására behívatta magához a hallgatót, és hat percet adott neki arra, hogy szóban bebizonyítsa, birtokában van a kellő fizikai alapismereteknek. A diák öt percig némán ült, ráncolta a homlokát, gondolkodott. Mikor a vizsgabiztos figyelmeztette, hogy vészesen fogy az idő, a diák azt válaszolta, annyi megoldás jutott eszébe, hogy nem is tudja, melyiket válassza. Végül aztán belekezdett.

 

• "Nos, az első ötletem az, hogy megfogjuk a barométert, felmegyünk a felhőkarcoló tetejére, és ledobjuk onnan. Megmérjük, mennyi idő alatt ér földet, majd a kérdéses magasságot kiszámítjuk a 'H = 0.5g x t négyzet' képlettel. Viszont ez a módszer nem túl szerencsés a barométer szempontjából.A másik lehetőség akkor jöhet szóba, ha süt a Nap. Megmérjük a barométer magasságát, és az árnyékát is. Ezután megmérjük a felhőkarcoló árnyékának hosszát, és aránypárok segítségével kiszámíthatjuk a magasságát is.

• De ha nagyon tudományosak akarunk lenni, akkor egy rövid zsinórt kötve a barométerre, ingakénthasználhatjuk azt. A földön és a tetőn megmérve a gravitációs erőt, a 'T = 2 pi * négyzetgyök (1 / g)' képlettel kiszámíthatjuk a kért magasság értékét.

• Ha esetleg a felhőkarcolón van tűzlétra, akkor megmérhetjük, hogy a barométer hosszánál hányszor magasabb, majd a barométert megmérve egyszerű szorzással megkapjuk a kívánt eredményt.

• De ha Ön az unalmas, bevett módszerre kíváncsi, akkor a barométert a légnyomás mérésére használva, a földön és a tetőn mérhető nyomás különbözetéből is megállapítható a felhőkarcoló magassága. Egy millibar légnyomás különbség egy láb magasságnak felel meg.

• De mivel itt az egyetemen mindig arra buzdítanak bennünket, hogy próbáljunk eredeti módszereket kidolgozni, ezért kétségtelenül a legjobb megoldás a felhőkarcoló magasságának megállapítására az, ha a hónunk alá csapjuk a barométert, bekopogunk a portáshoz, és azt mondjuk neki: "Ha megmondod, milyen magas ez az épület, neked adom ezt a szép új barométert." A történet csattanója, hogy ezt a renitens diákot Niels Bohr-nak hívták, és a mai napig ő az egyetlen fizikai Nobel-díjas dán fizikus. (forrás:http://maya50.freeblog.hu/categories/anekdota/)

Egy amerikai kisvárosban riasztás érkezett a rendőrörsre. Egy teljesen meztelen férfi próbált - az őt visszatartó gondozókkal harcolva - bejutni egy óvodába.

A kiérkező rendőrnő a bejárati ajtót teljes erejéből ostromló támadót elektrosokkolta.Ő azonban kitépte a szerkezet kampós végét a hátából, és megtámadta a rendőrnőt. Csak a villámgyorsan kiérkező erősítés, és két másik sokk volt képes megfékezni az őrjöngő férfit, aki addigra már a rendőrnő pisztolyát akarta mindenáron megszerezni...

Nem sokat értek a kábítószerekhez. Nem is értek egyáltalán a kábítószerekhez. Azonban a történetem szempontjából fontos, hogy valamilyen hallucinogén szert vegyen be  a főszereplő.  A hétvégén ennek olvastam utána, és meg is találtam: a PCP (angyalpor) lesz. Ennek a szernek a hatására csökken a fájdalomérzet, sok esetben kontrollálhatatlan dühkitörések és hallucinációk jelennek meg. Gyakorlatilag aki beveszi, jó eséllyel úgy fog viselkedni, mint egy komplett őrült.

Ez pont jó lesz.

Beethoven első mestere - rövid ideig Haydn volt. Hosszú évek múltával valaki egyszer azt pletykálta "Haydn papának", hogy hajdani tanítványa a rokokó parókájától meg nem váló idős komponistát "Vén Parókás" néven titulálgatja.

Haydnt elöntötte a méreg.

- Micsoda?! - csattant fel - Ezt merészeli mondani rólam, aki a tanítója voltam? Ki ez a Beethoven, hogy így packázik velem?! Csinált ez valami jó munkát valaha? Fúj!

Egy-két szép szonáta, de semmi rendkívüli! Néhány csinos kvartett... a kvartettek valóban sikerültek. Na és a szinfóniák! A szinfóniák azok igen! Nem ismerek még egy olyan jó komponistát, aki ezekhez fogható szinfóniát tudna szerezni. Mert a szinfóniái isteniek, nincs rájuk más szó: ISTENIEK!

 Forrás: Békés István, A világ anekdotakincse, Gondolat, Budapest, 1975., (325. old.)

Kedves ember vagyok. Sokan szeretnek. De végül is ez mit számít? Csak az eredmény a fontos. Az, hogy hogyan sikerül végül a szinfónia. Forgatókönyv lesz-e, vagy csak középiskolás fogalmazás...

Bárcsak ilyen könnyedén keringőzne, az én történetem is...

Sting - Until - Kate & Leopold:

www.youtube.com/watch

"Egy ivászattal töltött éjszaka után nem tudok rosszabbat elképzelni, mint arra ébredni, hogy fekszik melletted valaki, akinek nem emlékszel a nevére, hogy hol találkoztatok, és hogy mitől halt meg." (ismeretlen)

forrás: http://yoda.lapunk.hu/?modul=oldal&tartalom=473802

A forgatóköny 10. perce (és így 10.  oldala) körül itt az ideje az "Inciting Incident"-nek, az alapvető konfliktusnak. Én azonban "in medias res" akarok kezdeni, vagyis rögtön a problémával indítok, hogy aztán be lehessen mutatni az előzményeket. Az időszálakat is több szempontból kell bemutatnom. De persze fogalmam sincs, hogy hogyan.

Azt hiszem azt csinálom, amit minden rendes egyetemista tenne... mások gondolatait lopom el :), vagyis utánaolvasok a kérdésnek. Lássuk, mások hogyan csinálták: http://www.imsdb.com/!

Azt remélem, ilyen is lesz a film, ha elkészül. (nopersze élesebb képpel)

Van Morrison: Beside you: www.youtube.com/watch

Lukács Gyögy (marxista filozófus, esztéta, 1885-1971) 1917-ben egy heidelbergi bank széfjébe zárta nagydoktori anyagához addig elkészült írásait, és soha többet feléjük sem nézett. Amikor lejárt a bérlet ideje - halála előtt nem sokkal - egy bankhivatalnoknak hála megkapta az anyagokat, azt mondta, hogy ez már a múlt amivel ő már nem akar foglalkozni. Az ebben a bőröndben előkerült dokumentumokból adták ki később a "Heidelbergi esztétika" c. művét.

Lukács lezárta életének egy fontos szakaszát, és elköltözött Heidelbergből. Élete új irányt vett. Ha a filmemnek ő lenne a főszereplője, akkor ennek a döntésnek és változásnak kellene bemutatnom a hátterét. Nagy kérdés, hogy az én főszereplőm változzon-e, vagy pedig az legyen a csúcspont, amikor felismeri eddigi életének mozgatórugóit, és eldönti, hogy szakít ezzel. Mondjuk úgy, hogy...

Int. heidelbergi bank, délután

Rupert Clum egy tépett, teletömött bőröndöt vonszol maga után. A bőröndön szíjak feszülnek, hogy egybentartsák kipukkadni készülő tartalmát. Rupert Clum megáll egy bankhivatalnok asztala előtt. Tárgyalnak.

 

Bankhivatalnok

... akkor, mennyi időre helyezi el nálunk a csomagot?

Rupert Clum

 270 márka mire elég?

Bankhivatalnok

50 év letét...

Rupert Clum

(közbevág)

Az remek is lesz...

A bankhivatalnok, és Rupert Clum a bőrönddel eltűnnek a bank széfe felé...

VÉGE

Megvan a zene a filmbéli számítógépőrültemnek:

Hadouken!: Evil

www.youtube.com/watch

Isaac Asimov szerint a legjobb népszerűség az íróé. Ahhoz elég, hogy egy zsúfolt étteremben a legjobb asztalt kapja, de ahhoz szerencsére már nem, hogy az utcán meg/letámadják a rajongók.

Mindenki fent van... az iwiw-en, a facebook-on, twitteren... valahol. Hollywood tiltja sztárjainak, hogy maguk is írjanak, de nem tilthatja meg a rajongóknak, hogy ŐK írjanak, vagy egyéb más módon tartalmakat osszanak meg.

A Google street view a felhasználók képeinek feltöltésével bővíti szolgáltatását: http://index.hu/tech/2010/03/01/felhasznalok_fotoival_reszletesebb_lett_a_street_view/

A felhasználók pedig fotóznak, videóznak és meg is osztják egymással a honlapokon és a Youtube-on keresztül. Percre pontosan jelzik a twitter-en, hogy kedvenc sztárjuk éppen hol van, mit csinál, mit eszik, milyen könyvet visz a hóna alatt, vagy éppen kit, és hogyan csókolt meg...

Egy interjúban egy színész elmondta, hogy megtanulta, hogy SEHOL se maradjon tovább, mint 20 perc, mert ennyi idő elég, hogy valaki üzenjen a Twitteren, hogy látta. Innen pedig 5 percen belül ott teremnek a rajongók.

 A filmemben RupertClum zenészként ilyen sztár lesz: ember, árnyék nélkül. Fogalma sincs, hogy mit kezdjen ezzel.

Huhg Jackman:

SUNSET BOULEVARD: www.youtube.com/watch 

 Sure I came out here to make my name
Wanted my pool, my dose of fame
Wanted my parking space at Warner's
But after a year, a one room hell
A murphy bed, a rancid smell
Wallpaper peeling at the corners

Sunset Boulevard, twisting boulevard
Secretive and rich, a little scary
Sunset Boulevard, tempting boulevard
Waiting there to swallow the unwary

Dreams are not enough to win a war
Out here they're always keeping score
Beneath the tan the battle rages
Smile a rented smile, fill someone's glass
Kiss someone's wife, kiss someone's ass
We do whatever pays the wages

Sunset Boulevard, headline boulevard
Getting here is only the beginning
Sunset Boulevard, jackpot boulevard
Once you've won you have to go on winning

You think I've sold out?
Dead right I've sold out!
I just keep waiting for the right offer
Comfortable quarters, regular rations
24-hour Five Star room service
And if I'm honest, I like the lady
I can't help being touched by her folly
I'm treading water, taking the money
Watching her sun set... Well, I'm a writer!

L.A.'s changed a lot over the years
Since those brave gold rush pioneers
Came in their creaky covered wagons
Far as they could go end of the line
Their dreams were yours, their dreams were mine
But in those dreams were hidden dragons

Sunset Boulevard, frenzied boulevard
Swamped with every kind of false emotion
Sunset Boulevard, brutal boulevard
Just like you, we'll wind up in the ocean

She was sinking fast, I threw a rope
Now I have suits and she has hope
It seemed an elegant solution
One day this must end, it isn't real
Still I'll enjoy a hearty meal
Before tomorrrow's execution

Sunset Boulevard, ruthless boulevard
Destination for the stony-hearted
Sunset Boulevard, lethal boulevard
Everyone's forgotten how they started
Here on Sunset Boulevard...!

A filmszakma ijesztő. A hétvégén filmekkel, filmkészítéssel és egyebekkel kapcsolatos dolgokat nézegettem: és HALÁLRA RÉMÜLTEM.  Mi keresnivalója van egy ilyen kívülállónak, mint én, ebben az olajozott gépezetben?!

Meg tudok én ezekkel a feladatokkal küzdeni? Van egyáltalán valami esélyem? 

Herman A. Witkin 40-es években végzett kísérleteiben a kísérleti személyeknek a "Rúd és keret" tesztben egy ferde keretben, kellett egy rudat úgy beállítaniuk,hogy az egyenes legyen. A  később "mezőfüggetlen"-nek elnevezett személyek (akik saját észlelésükre támaszkodtak) a ferde keret ellenére is képesek voltak a feladat helyes megoldására. Míg a mezőfüggő résztvevők nem tudtak szabadulni a környezet hatásaitól, és a rudat a keret dőléséhez igazították.

Julian Rotter a fenti észlelési kísérletek eredményeire támaszkodva alkotta meg a belső kontrollos - külső kontrollos személyiség fogalmát. Az embereknek előzetes elvárásaik vannak arról, hogy cselekedeteik sikere nekik (belső kontroll), vagy inkább a szerencsének/véletlennek (külső kontroll) köszönhető: vagyis, hogy lényegében hatással vagyunk-e arra, hogy cselekedeteink sikeresek lesznek-e.

A belső kontrollos személy úgy érzi, cselekedetei, tulajdonságai, személyes kompetenciái azok, melyek miatt az események történnek. Úgy vélik saját eredményeiknek köszönhetik sikerüket, és ha szükséges lenne, akkor meg is tudnák változatni azt.

A külső kontrollos személyek azonban inkább a véletlennek, szerencsének, a jó sorsnak, vagy a felettük álló hatalomnak tulajdonítják eredményeiket és kudarcaikat.

Hollywood megrémített. Eddig nem is gondoltam arra, hogy - ha majd egyszer kész lesz - akkor mit is fogok kezdeni ezzel a forgatókönyvvel. Kinek és hogyan kéne odaadni, hogy legyen belőle valami?

Az első hideglelés, és az azt követő rettegés után azonban azt gondoltam: igazából mindegy. Egy japán közmondás szerint: "A gyáva mindennap meghal, a bátor csak egyszer". Bízom a képességeimben. Lehet, hogy alaptalanul, de bízom. Belső kontrollos személy vagyok, aki azért csinál valamit, mert fontosnak tartja megtenni. Ambiciózus és teljesítményorientált. Olyan, aki mindent megtesz, hogy saját erőből érje el kitűzött céljait. Menni fog a dolog. Megírom a forgatókönyvet és megteszek mindent, hogy film legyen belőle.

(Egyedül egy dolog állíthat meg. És erre sajnos nincs rálátásom, és nincs hatásom sem: az, hogy lehet, hogy teljesen tehetségtelen vagyok. No, de majd elválik a dolog....)

Addig is várnak a betűk, és vár RupertClum. Vár a leendő filmem...

A gyilkos közelít áldozatához... a nézők pedig rémülten előredőlnek székeikben...

Minden jó film bevonja nézőit az eseményekbe, és nemcsak érzelmi szinten, hanem fizikailag is. Szívdobogás, kéztördelés, vagy éppen szipogás: a néző élvezi a filmet.

Dr. Edward Tronick "Still Face" vagyis "pléhpofa" kísérleteiben az anyák csecsemőikkel szemben ültek és a kísérlet első szakaszában "beszélgettek". A gyerekek szokásos módon "válaszoltak", az anyáknak: nevettek, gügyögtek, mutogattak. A következő szakaszban azonban az anyáknak "pléhpofát" kellett vágni: nem reagálhattak semmire, bármit is tettek a gyerekek. A hatás megdöbbentő: a babák hamarosan észlelik, hogy valami gond van, hiszen az anya nem reagál, és mindent megtesznek, hogy visszanyerjék figyelmét: nevetnek, sírnak, visítanak. A teljes repertoárt bevetik. A harmadik szakaszban az anya visszatér a normális viselkedéshez: újból követi gyermeke reakcióit és testével, arcával és hangjával is reagál. 

 A kísérlet szerint a gyerekek számára halálosan ijesztő, hogyha partnerük nem reagál cselekedeteikre. Ha mozdulataikra, hangjukra, arckifejezésükre nincs reakció, nincs interakciós szinkronitás, nincs összehangolódás, és mindent megtesznek, hogy az elveszett kapcsolatot visszaszerezzék.

STILL FACE:www.youtube.com/watch

A jó film párbeszéd a történet és a néző között. Mint a valós párbeszédnél, mikor a mesélő történetét a partner (néző) követi, és figyelmének jelet is ad, a megjelenő interakciós szinkronitásban: lényegében a partnerek közti érzelmi, viselkedéses, és fiziológiaia összhangban.

A felek tetteiket összehangolják. A hallgató mozgását, arckifejezését, hangadását a beszélőhöz igazítja, az ő tevékenységét tükrözi:  ha a partner felemeli a hangját, ő azonos ütemben dől előre, izgalmas részeknél megfelelő időpontban vált testartást, vagy sóhajt fel.

Igen. A cél, hogyha "elmesélem" a történetem, "beszélgetőpartnereim", a nézők valóban válaszoljanak: gyorsabban dobogjon a szívük.

Az amerikai tengerészgyalogság túlélő kézikönyvében szerepelnek állítólag a következő kérdések:

- Mit tehet, ha vízbe esve egy cápa közelít?

- Próbálja meg jó erősen orrba rugni az állatot!

- És mit tehet akkor, hogyha egy kardszárnyú delfin (gyilkos orka) közelít?

- Semmit...

Az intelligencia veszélyes. Egy intelligens ellenféllel felvenni a küzdelmet  pedig sokkal érdekesebb. Ma RupertClum ellenlábasának képességeit csiszolgatom. Remélem, neki nem lesz elég egy orrba rúgás...

Egy ismerősöm szavaival élve:

"Azt érzem, amit ilyenkor kell. IRIGYKEDEM."

Igor Falecki 5 évesen dobol:www.youtube.com/watch, hát nem óvodás szinten...

Egy mentős történet szerint egy alkalommal hívás érkezett a központba. Egy fiatal lány volt a bejelentő, aki elmondta, hogy hazaérkező ötvenes édesanyja az ajtón belépve összeesett és elájult. (Azóta ugyan már egyszer magához tért, de ismét elvesztette az eszméletét.)

A kiérkező mentősök valóban az előszoba földjén találták az asszonyt. Felette pedig a bejelentő lányt egy csuromvéres pongyolában, ami alig takarta el a csípőtől a szegycsontig felvágott hasát.

Kiderült, hogy a lány skizofrén, és saját maga végezte el a hasfelmetszést egy konyhakéssel. Az anya pedig belépve az ajtón ettől a látványtól lett rosszul. A mentősök felmosták az ájult anyát és kórházba szállították  - a kézzel-lábbal tiltakozó - bejelentőt, aki szerint neki semmi baja sincs.

Egy eseménysor sokféle irányba haladhat. Hétköznapi kezdet - véres végkifejlet, de akár teljesen szokványos befejezés is elképzelhető. Mindennapi tárgyak, események és emberek kaphatnak ijesztő felhangot. A történetem végét faragtam tegnap: de megint ellenállt (mármint a történet).

Egy ismerős szerint élete legijesztőbb álma, amitől napokig nem tudott szabadulni, a következő volt: Lefelé halad egy hegyen. Egyszer csak a csúcson megjelenik egy fekete felhő, ami folyékony szurokként elkezd lefolyni utána a hegyoldalon. És közelít.... (itt felébredt)

A főszereplőm RupertClum küzd a szorongásaival.

De lehet, hogy én vagyok a "bejelentő", és a kiérkező "mentősök" az én fekete felhőmet fogják látni a filmben.

Prince nevéhez tíz platina album, és harminc Top 40-es szám fűződik. Ennek ellenére (vagy éppen ezért?) sikerei csúcsán nevet változtatott, visszavonulót fújt saját stúdiójába, hogy ott szinte minden hangszeren saját maga játszva, önnön kedvére számokat vegyen fel - és ha kedve szottyan - publikáljon.

A főszereplőm, Rupert Clum zenész. Egész életében arra vágyott, hogy híres legyen és egy teli stadion ordítsa egyszerre a számait. Amikor pedig bekövetkezett, nem tudott vele mit kezdeni. Utálta a vörös szőnyeget, irtózott a paparazziktól, és kirázta a hideg a sikoltozó rajongóktól.

Van egy kínai mondás: "Vigyázz mit kívánsz, mert a végén még teljesül!"

"Dreaming of the person you want to be is a waste of the person you already are"
-Kurt Cobain-

Egy profi pókerjátékos megfigyelte, hogy -szintén nagymenő - ellenfelének bal szemhéja bizonyos lapállásnál alig észrevehetően rángatózni kezd. Ezt kihasználva napokig nyert, mígnem a nyerő széria egyszercsak elakadt, sőt egyre nőtt a vesztes partijainak száma. Nem  volt mit tenni: utánajárt a dolognak...

 

Kiderült, hogy ellenfele olyan profi volt, hogy feltűnt neki, hogy valamit elárulhat magáról, és emiatt veszíti el sorra a játszmákat. Addig nem nyugotott, amíg ki nem derítette, hogy mi vezetheti partnereit nyomra: az, hogy a többiek lapállását tudják, hogyha bal szemhéja rángatózni kezd.

Miután az önkéntelen "tic"-et (akaratlan mozgást) nem tudta megszüntetni, otthon a fürdőszobatükör előtt addig gyakorolta, hogy akkor tudta megjeleníteni, amikor csak akarta.

A következő pókerjátszmáknál pedig össze-vissza, különféle állásoknál is bevetette a szemhéjrángást, így bizonytalanítva  el partnereit, akik többet már nem tudták, hogy a tic milyen lapálláshoz tartozik.

Minden írónak, alkotónak van egyéni stílusa, melybe a hibák is beletartoznak. Én például szeretem a körmondatokat és  - ha van rá módom - a közbeiktatott szövegeket is :). Ezek azonban megnehezítik az olvasást, és gyengítik a mondanivalót. Az ember nem attól lesz profi, hogy nincsenek hibái. Attól lesz profi, hogy ismeri saját stílusát, tudja saját hibáit, és ezeket módszertani repertoárja részévé teszi: vagyis csak akkor használja fel, hogyha erre szükség van.

Én például kiváló tudományos blablát tudok írni egy filmbéli professzor számára. Kérdés, hogy mit fogok írni egy dokkmunkás dialógusába...

Stanislaw Lem mindig számonkérte a sci-fi művek tudományos megalapozását. Véleménye szerint, hogyha a biológia nem engedi meg, hogy azt mondjuk, hogy a kenguru egy felnagyított bolha, akkor hasonló badarságokat egy sci-fi történet megalapozásakor sem véthetünk.

A kialakított világnak logikusnak, belső szabályokkal rendelkezőnek és hihetőnek kell lennie.

Csak egy ilyen koherens világban képzelhető el az, hogy a néző, vagy olvasó "felfüggessze a kétkedését", vagyis a kedvünkért - átmenetileg - elfogadja azokat a szabályokat amit felállítunk. Ha vámpírtörténetet néz, akkor "tudja", hogy a napsugár ártalmas, ha sci-fi filmet lát, akkor mind a hét ékzárnak kódolva kell lennie, hogy átléphessünk a csillagkapun, és Harry Potter Nimbusz2000-el repül. Alkut kötünk: én kitalálok egy jópofa világot, ő pedig jól szórakozik, mert - ha rövid időre is - elfogadja annak a világnak a kereteit, és így nézi a történetet: felfüggeszti a valóság szabályait és elfogadja a kitalált világét. Ha azok koherensek. Ha azok átgondoltak. Ha viszont a Farkasember esténként Batman kocsijával utazgat... oda a mese varázsa.

Tegnap a történetem saját szabályait csiszoltam, és irtottam a logikai ugrásokat. Sajnos volt elég.

A forgatókönyírói pályázat beadási határideje: 2010. március 1.

Early Entry Deadline: January 15th   $39

Regular Entry Deadline: March 1st   $49

Late Entry Deadline: April 1st    $59


 

részletek: http://pageawards.com/the-contest/how-to-enter/

Popper Péter egy előadásában arról beszélt, hogy hogyan látjuk az életünket, és lehetőségeinket. Példaként egy fiút hozott, akit elhagyott a barátnője, a munkahelyéről kirúgtak, az albérlete megszűnt, és a pénzét is ellopták. Letörten vánszorog az utcán, és - most-már-minden-mindegy alapon - utolsó forintjain vesz egy korsó sört. Ahogy leül, issza a sörét és nézi a naplementét, már nem is tűnik olyan reménytelennek minden.

Apróságok teszik boldoggá az embert, rövid, fényes pillanatokra. Öröm a "flow" (Csíkszentmihályi), a cselekvésbe feletkezés, az alkotás is.

Irni jó, még akkor is ha - mint most - nehezen megy. Ülni a gép előtt és kalapálni a billentyűkön könnyebbé teszi az életet, feldolgozhatóvá a fájdalmat, és közelivé a bánatot.

Az írás az én söröm. (Csak azt remélem a végeredmény az én esetemben hasznosabb lesz...)

Nemrég láttam egy paraolimpikon óriásműlesiklót, aki egy lábbal 110 km/óra sebességgel száguldott le a lejtőn.

Aki tud, az fél lábon is tud: mint amilyen játszi könnyedséggel Hugh Jackman bolondozik a Sesame Street egyik részében.

Elakadtam a történetemmel. Fáj ezt bevallani, de ez van. Tegnap le sem tudtam ülni a gép elé, mert mindig ugyanaz a probléma járt körbe-körbe a fejemben, és mindig ugyanahhoz a reménytelen megoldáshoz vezetett. Hiányzott a könnyedség, a spontaneitás... nem haladtam előre semmit.

Magyarország előrébb került a korrupciós listán.

Mondjuk nem volt olcsó....

Márkus László pocsékul tanult. Egyáltalán nem is tanult...

Nem is ért rá, hiszen - ahogy azt egy interjújában elmondta - iskoláskorában egy képzeletbeli város összes színházának gondja nyugodott a vállán.

A   - füzetben vezetett - elképzelt városban volt operettszínház, drámai darabokat előadó teátrum, és így tovább... Persze minden színháznak volt társulata, különféle színészi kvalitásokkal, és zűrzavaros magánélettel rendelkező színészekkel és színésznőkkel.

Ki ért rá matekdolgozattal foglalkozni, mikor a premier holnap lesz, és a primadonna összeveszett a főhőst játszó színésszel?!

Tegnapelőtt üveges szemekkel mentem az utcán. Majdnem elütött egy autó, mert a főszereplőm, RupertClum éppen valakivel vitatkozott...

I'll wait for you!

www.youtube.com/watch

 

 

Egy kísérletben résztvevő fiatal férfiaknak egy ártalmatlan, vagy egy igen veszélyesnek tűnő függőhídon kellett átmenniük, ami után egy beavatott kérdezőbiztos lány kérdéseire kellett válaszolniuk. Azok a férfiak, akik a "veszélyes" hídon mentek át (s emiatt izgalmat éltek át) nagyobb valószínűséggel kértek randit a kérdezőbiztos lánytól, mint akik az ártalmatlan hídon keltek át.

DE csak a csinos lányoktól. A fizikai izgalom nem számított, ha a "csali" ronda volt.

A férfiak és nők eltérően nézik a világot, más a szaporodási stratégiájuk, és eltérő ingereket preferálnak. A nők más filmek iránt rajonganak, mint a férfiak.

Tóth Péter: Miért vonzó a rossz hír? c. cikkében a szaporodási stratégia és a médiaválasztás kérdéseiről ír. Véleményét egy táblázatban összesíti. A teljes cikk megtalálható a: http://www.mediakutato.hu/cikk/2005_04_tel/01_miert_vonzo/05.html oldalon.

A táblázat:

Dönthetek úgy, hogy csak egy meghatározott célcsoport (pl. nők, fiatalok, városi értelmiségiek, akárkik) számára csinálok filmet. Ez azonban olyan, mint amikor az ember a vizsgára csak annyit tanul, hogy kettest kapjon.

Ilyenkor szinte garantált a bukás.

Sokkal jobb megoldás a túlbiztosítás: a vizsgáztató/célcsoport szokásainak igényeinek megismerése, és rendes tanulás/szakmai felkészültség. Akkor talán nem csak átmegyek a vizsgán. Akkor talán nem csak egy szűk csoportot érdekel a  történetem.

 Hmmm.... Secret Mood

The Verve:Appalachian Springs

www.youtube.com/watch

 

Az internet közüzemi szolgáltatássá nőtte ki magát: "felhő" lett.

Egyre több felhasználó - köztük nagy cégek is - olyan állományokkal, programokkal dolgoznak, melyek nem saját számítástechnikai parkuk, hanem az internet felhőjének a része.

A Gartner jóslata szerint a cégek 2012-ben a cégek  egyötöde leépti IT parkját. (http://www.gartner.com/it/page.jsp?id=1278413) A közösségi oldalak és alkalmazások (pl. Facebook), valamint a mobiltelefonok között egyre nagyobb lesz az átjárás. Eljött az "Always on" ideje...

A Star TreK régebbi részei szinte nézhetetlenek, mert annyira elavult a technika, amit akkor "űrkorszakinak" gondoltak. Emellé jönnek még a röhejes ruhák és a nevetséges frizurák. A digitális kultúra olyan sebességgel változik, hogyha fontos elemként belekerül valamilyen számítástechnikai alkalmazás egy filmforgatókönyvbe (ahogy nálam lesz) akkor ... hát fel kell kötni a gatyát, hogy ne égjen be az ember.

Talán ilyen is lesz a történetem...

Nirvana: Nirvana - You Know You're Right

www.youtube.com/watch

Engem ilyen sokként ért egy lenyűgöző könyv (ajánlom mindenkinek!):

Tan, Amy:

A mennyei örömök klubja

Könyv: bookline.hu/product/home!execute.action

A könyvből készült filmről:

port.hu/mennyei_oromok_klubja_the_joy_luck_club/pls/fi/films.film_page

Egy társulat színésze mesélte, hogy mikor Japánban játszották a "Tóték"-at, a nagysikerű előadás után odament hozzájuk egy japán nő:

"Nem értem ezt a darabot!"- mondta

"Mit nem ért rajta?" -kérdezték

"Azt, hogy a feleség miért nem lett öngyilkos  - ahogy illik - hogy jelezze az őrnagynak, hogy jelenléte árt a családnak?

Magyarként történetet írni nagyon egyszerű dolognak tűnik. Azt gondolnánk, hogy innen Európa közepéből megfogalmazva a történet mindenki számára érthető lesz. Ez azonban korántsincs így. A számunkra ismerős klisék és megoldások nem mindenkinek egyformán érthetőek/izgalmasak/viccesek.

Ephraim Kishon mondott valami olyasmit egyszer, hogy amikor megérkezet Izraelbe, először nem beszélte a nyelvet és nem tudott kellően szellemesen írni. Aztán amikor már jól bírta a nyelvet, észrevette, hogy a viccein nem nevetnek, mert ezek ugyan helyesen voltak nyelvtanilag megfogalmazva, de magyar viccek voltak. Azt mondta igazi sikereket csak akkor kezdett el elérni, mikor rájött, hogy nemcsak idegen nyelven kell írnia, hanem idegen humort is kell alkalmazni.

Magyarként észrevenni a magyarság megjelenését az írásban nem is olyan egyszerű. A klisék, megoldások, kultúrális utalások annyira természetesnek tűnnek, hogy az ember nem is gondol bele, hogy más esetleg másként látja a dolgot.

Nem látom, mert - kultúrális - "VAKFOLT"-om van a témában. (Nem látok rá saját tevékenységem indokaira, jellemzőire.) Lehet, hogy meg fogok valaki más nemzetiségűt kérni, hogyha kész a munka, hogy olvassa át, vajon számára is rendben van-e a dolog. 

 

Japánban több, mint egymillió olyan városi remete van, aki - gyakorlatilag - soha nem jön ki a szobájából. Itt él, itt játszik, dolgozik. Mindent innen intéz a világhálón keresztül. Kb. 40%-ban 21 év alatti fiatalok. Már saját nevük is van: HIKIKOMORI

Az egyik szereplőm ilyen hikikomori lesz. No persze nem teljesen, de olyan elszánt on-line gamer, aki a technika és a játékok megszállottja.

Amikor ő lép majd a színre, a háttérzene a számítógépes játékok Combat zenéje lesz, és amikor az ő szemszögéből látjuk majd az eseményeket, akkor olyan lesz, mintha egy számítógépes játék szereplői beszélnének, játszanának.

Pl:www.youtube.com/watch  vagy www.youtube.com/watch

 A matematikusok azt bizonyítják be, amit bizonyítani tudnak, Neumann pedig azt, amit akar. (Rényi Alfréd) forrás: http://www.citatum.hu/kategoria/Tudom%E1ny 

 "Ő volt az egyetlen diákom, akitől féltem. Nagyon gyors volt. Egy szemináriumot tartottam haladó diákok számára Zürichben, amelyen Neumann is részt vett. Egy bizonyos tételhez érve megjegyeztem, hogy ez még nem bizonyított, és lehet, hogy nehéz a bizonyítása. Neumann nem szólt egy szót sem, de öt perc múlva jelentkezett. Amikor felszólítottam, akkor a táblához ment, és felírta a bizonyítást. Ettől kezdve féltem tőle."  (Pólya György) forrás:http://www.uni-miskolc.hu/~matpi/doc/neumann.doc 

Neumann hagyatéka a számítógép. A számítógépes trükkök már olyan élethűek, hogy szinte észre sem lehet venni már, hogy nem valós felvételt látunk. Sok filmben van digitális javítás a felvételek alatt (pl. http://www.vassg.hu/pdf/ujutak_unpublished.pdf), és akkor még nem is beszéltünk az Avatar szintű látványvilágról.

Az én filmembe is kellene néhány diditális rész. Ez sajnos már biztos (beleírtam a forgatókönyvbe :) ), persze fogalmam sincs, hogy ki, hogy és mennyiért készítené el. Mindenesetre történet szempontjából lényeges, hogy szerepeljenek, így nem lehet kihagyni őket. A forgatókönyv bemutatásához is szükséges lenne - előzetes - digitális látványvilág. Szóval utána kell néznem, hogy honnan tudnék szert tenni egy jó digitális szakértőre...

A hemiagnóziában, vagy neglect szindrómában szenvedő betegek egyik féltekéjük hibás működése miatt nem vesznek tudomást egyik testfelükről, vagy a tér egyik oldaláról. Fésülködnek, és fogat mosnak, de csak  - mondjuk - a bal oldalukon. A bal szem kifestve, a jobb szem.... (milyen jobb szem?!) Bár látnak, a kizárt térfélről érkező ingert nem veszik figyelmbe, nem válaszolnak az innen érkező kérdésre.

Egy filmben a kép és a történet/dialógus a test két oldala. Ma azon gondolkoztam, hogy a hosszú szövegekben megírt részeket, dialógusokat, hogyan tudnám egypár képben tömören elmondani, és a szöveggel árnyalni, vagy éppen - pl. irónia esetén - a  történet fontos pontjain a látható kép és az elhangzó szöveg ellentétét kiemelni.

Képeket tervezek a megírt szövegek helyett/mellett. Vagyis húzok, rövidítek, és megpróbálom az eddig megírt részeket egyszerre több modalitásban is megjeleníteni. (Kár, hogy szagos film nincs.) Képre fel!

Ha sikerül, akkor reméljük talán ilyen is lesz a történetem. (Ha nem, akkor úgyis mindegy...)

R. Pattinson: "Let me sing"

http://www.robert-pattinson.co.uk/music/

www.youtube.com/watch 

"Megöl ez a tapéta... egyikünknek mennie kell!" - állítólag ezek voltak Oscar Wilde utolsó szavai.

Abban reménykedem, hogy a történet fő konfliktusa halálos lesz.

Egy olyan pillanat, amikor minden mérlegre kerül, amikor minden kiderül. Amikor RupertClum már nem "tükör által homályosan" hanem "színről-színre" lát majd, hogy eldönthesse mit kell tennie.

A kérdés, hogy mi történt eddig, mit tett eddig, és miért?

Egy poszthipnotikus szuggesszióban az alanyok azt az utasítást kapták, hogy amikor vége az ülésnek álljanak fel és nyissák ki az ablakot, majd felejtsék el az egész dolgot. (A hipnábilitástól függően) sokan valóban végrehajtották a feldatot, és az utasításnak megfelelően nem is emlékeztek arra, hogy miért tették. Amikor a kísérletvezető rákérdezett az okra, a kísérleti személyek valamilyen racionális indokra hivatkoztak. PL: "Meleg van...", "Nincs levegő...", "Egy kis huzatot akartam...", és állításaik mellett akkor is kitartottak, amikor megtudták, hogy poszthipnotikus szuggessziót hajtottak végre. ("Jó persze... de akkor is meleg volt.")

Ki tudja, hogy tetteink mögött milyen hajtóerők vannak? De eljön egy pillanat (akár a halál, vagy egy nagy fordulat, ha úgy tetszik) amikor át kell tekinteni mindet. Ezt lesz csúcspont.

Csak remélem, hogy olyan világosan fogok én is, és RupertClum is látni, mint Oscar Wilde.

Egy munkaszolgálatot megjárt túlélő mesélte, hogy a végsőkig elgyötört foglyokat a csendőrség esténként őrnek állította be maga helyett. A munkaszolgálatosoknak persze nem volt fegyvere, egyetlen eszközük egy lapát volt, amivel az aknákat ásták. Az egyik ilyen "őr", amikor mozgást észlelt a bokorban, így kiálltott:

"Állj, vagy eláslak!"

A humor szexi. Azt mutatja, hogy a beszélő képes gyors szempontváltásra, a körülmények újraértékelésére, és más nézőpontból való áttekintésére.Jó történet nem lehet meg nézőpontváltás nélkül.  Jó történet nincs humor nélkül. Enélkül pedig nincs győzelem.

"Az 1914. szeptemberi marne-i csata legválságosabb perceiben Foch marsall ezt a távirati jelentést küldte a főhadiszállásra:"Derékhadam beroppant, jobbszárnyam hátrál. A helyzet kitűnő. Támadok." Ez után a döbbenetes helyzetjelentés után következett a Párizs elfoglalására törő császári hadak visszaverése, amely  kudarcra ítélte a német hadvezetőség villámháborús terveit."  Forrás: Békés István, A világ anekdotakincse, Gondolat, Budapest, 1975., (144.-145. old.)

A forgatókönyvben kötelezően használandó jelzésekről egy leírás elérhető: http://pannonscript.byethost11.com/index.php/forgatokoenyviras/jeloelesek-a-forgatokoenyvben

Pilinszky János: Mégis

Látják a bejárati fényben
a szőlőlugast? A meszelt padot?
A levelek nyomasztó, viaszos zöld
távollétét? És mégis itt állt.

Ha sikerül, akkor ilyen lesz a történetem.

 (Ha nem, akkor senkinek sem mutatom meg.)

Kings of Leon: Closer

www.youtube.com/watch